2026. július 21.

Sokszor a fonnyadó zöldségek diktálnak

Sonkás-zöldséges pite 

 



Közhely ugyan, de igaz, hogy sokszor maradékból születnek a legjobb ételek. Vagy olyan hozzávalókból, amelyek már kicsúsztak a szavatossági időből  – de ezt talán nem kellene elárulnom. Most már mindegy, lerántottam a leplet a nagy konyhai titokról!
Nálam bizony gyakran előfordul, hogy nem túl friss hozzávalókat használok, mert vagy elfelejtem, hogy mit akartam belőlük csinálni, vagy annyira elnapolom a tervezett étel elkészítését, hogy a megvásárolt termék szavatossága időközben lejár. A punnyadtabb zöldségek ebből az okból nem egyszer házasodnak össze nagy hirtelen olyan módon, ahogyan eredetileg nem akartam volna frigyre léptetni őket. Persze ez nem jelenti azt, hogy a hirtelen elgondolás miatt már ne is lenne finom az eredmény, sőt. Inkább csak arra célzok, hogy amikor rácsodálkozom a hűtőben megbújó hozzávalókra, már nem sok időm marad azon agyalni, milyen remekbe szabott étek kerekedjen ki belőlük. Az ilyen esetekre a pite az egyik első ötlet, ami eszembe szokott jutni, mert azon túl, hogy imádom, nagyon gyorsan elkészíthető – legalábbis nekem, akinek már nagy gyakorlata van a sós linzerek terén. Bár egyszerű étel, mégis mutatós és laktató. Egy könnyű salátával (és néha bizony tunkolni való tejföllel) kiegészítve nálunk mindig nyerő.
Ebbe a pitébe most olyan répa került, aminek a hegye már kezdett feketedni, a paprika is úgy tűnt, lassan megadja magát, a sonka pedig ugyan bontatlan csomagban, de már pár nappal a szavatossági időn túl várakozott a hűtőben. Mégis: éppen ezek azok a tényezők, amelyek miatt nagyszerű ebédünk kerekedett. Úgyhogy nem is teszek fogadalmat arra, hogy a jövőben csakis friss hozzávalókból dolgozzak (talán éppen most veszítettem el a követőim nagy részét...).

 


Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

Tészta:
160 g finomliszt
50 g korpás búzaliszt (Maros Malom)
50 g túró
100 g vaj
1 csapott ek. cukor
1 csapott tk. só
½ tojás
1–2 ek. víz

Töltelék:
200 g sertés szendvicssonka
100 g kockázott húsos szalonna
200 g sárgarépa (tisztított mennyiség)
1 édes paprika
70 g zöldpaprika
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1½ tojás
50 g tejföl
½ mk. őrölt szerecsendió
őrölt fekete bors
50 ml víz
2 ek. zsemlemorzsa a tésztára
125 g mozzarella

Elkészítés:
  1. A tésztához a cukorral, sóval vegyített lisztkeveréket összemorzsolom a felkockázott, nem túl hideg vajjal, hozzáadom a felvert tojás felével elkevert túrót, valamint a vizet, és sima felületű tésztává gyúrom.
  2. Lisztezett munkalapon akkora körlapra nyújtom, hogy ki tudjam vele bélelni a sütőformát a peremével együtt. A tésztát a formába igazítom, majd a szélét körben szépen eldolgozom, és ha szükséges, levágom. A tésztakosarat villával több helyen megszurkálom, majd nejlonzacskóba húzva 30 percre hűtőbe teszem.
  3. A töltelékhez a szalonnát zsiradékmentes serpenyőben zsírjára pirítom, majd a szalonnát félreteszem, és a visszamaradt zsíron fedő alatt megpirítom a felaprított hagymát. Közben megsózom.
  4. A sárgarépát hosszában félbevágom, a kapott darabokat is megfelezem, és vékonyra szelem. Ráteszem a hagymára, enyhén sózom, és lefedve párolom 1–2 percig. Felöntöm a vízzel, és előbb fedő alatt, majd anélkül félpuhára párolom.
  5. Hozzáadom az egészen vékonyra szelt kétféle paprikát, az áttört fokhagymát, és fedő alatt összepárolom. Közben megfűszerezem és utánasózom, ha szükséges.
  6. Belekeverem a vékonyra szelt sonkát, a pirított szalonnát, és 1–2 perc alatt készre sütöm. Langyosra hűtöm, majd elkeverem benne a felvert tojást és a tejfölt.
  7. A tölteléket a zsemlemorzsával beszórt tésztakosárba simítom, körben elosztom rajta a kockára vágott mozzarellát, majd előmelegített sütőben megsütöm. Rácsra téve 15 percig hűlni hagyom, majd felszeletelem, és friss salátával együtt kitálalom.
Sütési hőfok: 170 °C
Sütési mód: hőlégkeverés
Sütési idő: kb. 40 perc