Függővé tesz, és még sütni sem kell

Citromkrémes desszert

 

 

Nyáron a legtöbben próbálunk megfelelni bizonyos konyhai alapvetéseknek: szigorúan parkolópályára helyezzük a sütőt, és igyekszünk elnyomni a benne készülő édességek utáni sóvárgást. A hőkupolák idején nem is tehetünk mást, hiszen a kinti 40 °C mellé nem hiányzik a beltér további melegítése.
Bár a klasszikus süteményekről célszerű lemondanunk, az édességre hőség idején is vágyunk – különösen azokra, amelyek belülről hűsítenek. A citrom nálam minden mennyiségben és formában jöhet, hiszen üdeségével segít enyhíteni a kínt. Ez a sütés nélküli desszert pont ezt tudja.
Az elkészítése ránézésre ugyan komolyabb vállalkozásnak tűnik, ám erről szó sincs. Mégis mutatós, réteges, krémes és frissítő.
A citrommal együtt a régi nyarak emlékét is sikerült belekevernem, amikor még kellemesen cirógatott a napsütés. Egy szelet után tényleg nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, úgy levett a lábamról. A hatását Kutyinyek és Lucinyek (keresztlányunk) is igazolhatja, akik szintén odavoltak érte, és mohóságukkal ellehetetlenítették a fotózást.
Szerencsére nem voltam rest újra elkészíteni, csak hogy megmutathassam itt is. Így legalább a meleg őszön is a szánkban érezhetjük a selymes, üde falatokat!

 

Hozzávalók 28 × 18,5 cm-es sütőkerethez:

kb. 300 g vajaskeksz (nálam 43 db Butterkeks – Aldi vagy Lidl)
250 g natúr krémsajt vagy mascarpone
2 cs. (80 g) vanília- vagy tejszínízű pudingpor
200 g cukor
1 ek. vaníliakivonat
2 nagy bio citrom reszelt héja
600 ml tej
200 ml habtejszín
120 ml frissen facsart citromlé (3 nagy citromból)

Elkészítés:

1. A tej nagy részét a cukorral lábasba öntöm és felforralom. A pudingport a maradék tejjel csomómentesre keverem, fokozatosan a forrásban lévő tejhez csorgatom, és közepes lángon, kevergetve sűrű pudingot főzök belőle.
2. A tűzről levéve hozzáadom a vaníliakivonatot, a reszelt citromhéj felét, majd folpackkal szorosan lefedve hagyom langyosra hűlni.
3. A citromlevet robotgéppel a pudinghoz keverem, beledolgozom az előzőleg átkevert, szobahőmérsékletű krémsajtot, majd óvatosan beleforgatom a habbá vert tejszínt.
4. A sütőkeretet egy lapos tepsire helyezem, körben a keret széléig megkenem 120 g krémmel, majd kirakom egy réteg vajaskeksszel (rétegenként 14 egész és 1 negyed kekszet használva), és befedem egy réteg krémmel. A rétegezést ugyanígy folytatom, majd a sort a maradék krémmel zárom. (Így 3–3 keksz- és krémréteg lesz.) A desszertet alufóliával lefedve egy éjszakára hűtőbe teszem.
5. Tálaláskor megszórom reszelt citromhéjjal, felszeletelem, és igény szerint friss málnát kínálok mellé. 

Megjegyzés, tipp:
A desszertet műanyag dobozba vagy üvegtálba rétegezve is elkészíthetjük.
A tetejét megszórhatjuk kekszmorzsával.

Ki mondta, hogy a szendvics csak lapos lehet?!

Klubszendvics-tekercs 

 

 

Ha mindenképp választani kéne, Kutya meg én el tudnánk élni csak szendvicsen is. A mellékelt képek szerint az se fontos, hogy hagyományos formában kerüljön asztalra – pont megfelel feltekerve is!
Tortillát évek óta sütök, de töltelékkel együtt felgöngyölve eddig talán csak két alkalommal készítettem. Pedig milyen szeretni való így! Munkába és suliba is elvihető, igazán jó szendvicsalternatíva. Én most a klasszikus klubszendvicsből csináltam tekercset. Itt jegyzem meg, hogy klubszendvicset egyébként még sosem ettem, de ezt a hiányosságomat most duplán pótoltam, mert ebben a formában egymás után már a második alkalommal készítettem el, most épp ebédre.
Próbáljátok ki, nem fogtok csalódni!

Hozzávalók 4 tortillatekercshez:

Kencefice:
100 g natúr krémsajt
30 g majonéz
20 g dijoni mustár
őrölt fekete bors
½ tk. méz

Töltelék:
200 g sertés szendvicssonka
200 g füstölt, húsos szalonna
200 g reszelt sajt (pl. ementáli, cheddar, edami vagy gouda)
150–200 g jégsalátalevél
150 g bébiparadicsom
őrölt fekete bors
fokhagyma-granulátum
1 ek. extra szűz olívaolaj

Továbbá:
4 házi tortillalap

Elkészítés:

1. A kence hozzávalóit simára keverem, majd őrölt borssal fűszerezem.
2. A húsos szalonnaszeleteket zsiradékmentes serpenyőben előbb lefedve, majd fedő nélkül mindkét oldalukon ropogósra pirítom. Papírtörlőre szedve hagyom kihűlni.
3. Közben a megmosott, szárazra törölt bébiparadicsomokat felaprítom, meglocsolom olívaolajjal, majd fokhagyma-granulátummal, őrölt borssal fűszerezem, és alaposan összekeverem.
4. Egy jó evőkanálnyi krémsajtos keveréket egyenletesen elkenek egy 25 cm átmérőjű tortillalapon, majd ráhelyezek 4 sonkaszeletet, 50 g jégsalátalevelet, és megszórom 50 g reszelt sajttal. A tortillalap hozzám közelebbi szélén elrendezek 20 g pirított szalonnaszeletet, ráhalmozok egy adag aprított bébiparadicsomot, majd szorosan feltekerem. Így töltöm meg a többi lapot is.
5. A tekercseket szorosan folpackba csavarom, és 1–2 órára hűtőbe teszem, hogy az ízek összeérjenek, és a tekercsek kicsomagolva is egyben maradjanak. Tálalás előtt félbe- vagy vastag szeletekre vágom.

 

 

 

A nagy klasszikus egyszerűen és gyorsan

Rizsfelfújt 

 

Gyerekkoromban az óvodában a rizskoch volt az egyik kedvenc desszertem. A széle itt-ott ropogósra sült, míg a belseje krémesen terült szét a villa érintésére.
Úgy dereng, Mami is gyakran rendelt ilyet a heti ebédkiszállítással, és akkor mindig adott belőle nekem is. Az emlékeimben mégis az ovis „rizskók” maradt meg, mert az volt az első találkozásom vele.
Bár én csak szökőévente sütöm, máig szívesen eszem. Azt a szeretett állagot azonban eddig még nem sikerült létrehoznom. A korábbi rizsfelfújtjaimban – amik azért szerencsére jól vizsgáztak – mindig volt valami plusz különlegesség, és a készítési technika is a kicsit időigényesebbek közé sorolható. Most viszont olyat akartam, ami nem azzal akar kitűnni, hogy a klasszikus változathoz képest szokatlanabb. Vagyis ami egyszerű, gyors, ugyanakkor az eredmény alapján azt gondolhatnánk, hogy van benne valami furfang. Pedig nincs! Vagyis dehogynem van: maga az elkészítés módszere az, amitől nagyszerű lesz az eredmény. És ennek köszönhetően a munka során még egy kis időt is nyerünk.
Bár a néhol ropogós részeket most sem sikerült produkálnom (a sütőkeretben történő sütés lehet az oka), a krémes textúrát mindenképpen elértem – valójában ez ennek az egyszerű desszertnek a lényege.

 

Hozzávalók:

Rizsfelfújt:
300 g kerek szemű (rizottó) rizs
1 l tej 
180 g kristálycukor
1 nagy csipet só
1 vaníliarúd
2 biocitrom reszelt héja
100 g vaj
6 nagy tojás
60 g mazsola (opcionális)
1 ek. búzadara a tepsihez

Tálalás:
porcukor
kajszilekvár

Elkészítés:

1. A rizst 50 g cukorral, a sóval, a reszelt citromhéjjal, a vaníliarúd kikapart magjaival és a vaníliarúddal széles lábasba teszem, majd felöntöm a tejjel, és nagy lángon, fedő alatt felforralom.
2. Ezután kis lángon, majdnem teljesen lefedve addig főzöm néha megkeverve, amíg a rizs megpuhul és besűrűsödik (ez nálam kb. 12 perc volt). Kiveszem belőle a vaníliarudat. (Akkor tekinthető késznek, ha még marad rajta egy kis tej.)
3. Még forrón hozzáadom az előzőleg beáztatott és lecsepegtetett mazsolát, majd 5 perc elteltével beledolgozom a puha vajat. Többször alaposan megkeverve 15 percig hűlni hagyom.
4. Eközben az egész tojásokat a maradék cukorral robotgéppel magas fokozaton 2–3 perc alatt felhabosítom, és a meleg rizshez forgatom.
5. A híg, habos állagú masszát a sütőpapírral bélelt, búzadarával beszórt sütőkeretbe vagy a kivajazott tepsibe öntöm, és előmelegített sütőben addig sütöm, amíg a teteje halvány aranybarna lesz. (Tovább sütve kiszárad.)
6. A kész rizsfelfújtat tortarácsra teszem, kicsit hűlni hagyom, majd felszeletelem és megszórom porcukorral. Kajszilekvárt kínálok mellé.

Sütési hőfok: 180 °C
Sütési mód: alul-felül sütés
Sütési idő: kb. 30 perc 

Megjegyzés, tipp:

Attól függően válasszunk tepsit, hogy milyen magas rizskochot szeretnénk. Én 28 × 21 cm-esre beállított sütőkeretben sütöttem, mert ez éppen akkora magasságú süteményt eredményez, amekkorát gyerekkoromban ismertem. (12 db 7 × 7 cm-es szeletre vágtam.) Akinek nincs sütőkerete, az tepsiben is megsütheti, vagy akár kerek tortaformában.