A régi kedvenc újra hódít

Ricottás rizspuding meggydzsemmel

 

 

Selymes rizs, házi meggydzsem és friss, citrusos-kókuszos jegyek találkozása egy könnyed pohárdesszertben. – Egy időben visszatérő édesség volt, ám ahogy a régi kertünkben termett meggyből főzött dzsem elfogyott a kamrapolcról, ez a desszert is feledésbe merült. Méltatlanul, mert valóban nagyon szerettük. Szerencse, hogy a házunk előtti meggyfa is ugyanolyan meggyet érlel, így újra elkészíthettem a régi kedvencünket. Ezúttal új ízekkel gazdagítva finomítottam rajta.
A rizs főzése közben édes, enyhén kókuszos és mégis friss illat lengte be a konyhát. Alig vártam, hogy poharakba töltsem, és végre megint kanalazzam. Kóstoláskor pedig a régi emlékek közé új ízélmény vegyült – a desszert ezekkel az apró változtatásokkal vált számomra tökéletessé.

 

 
Hozzávalók 4–6 személyre:

500 ml tej
200 ml kókusztejszín
150 g arborio rizs
130 g cukor
egy kis csipet só
1 vaníliarúd kikapart belseje
1 nagy biocitrom reszelt héja
15 g étkezési keményítő
250 g krémes ricotta
40 g porcukor
450 g házi meggydzsem
friss meggy a díszítéshez
pirított kókuszreszelék a díszítéshez

Elkészítés:

1. 450 ml tejet és a kókusztejszínt lábasba öntöm, hozzáadom a cukrot és a sót, és nagy lángon felforralom.
2. Beleteszem az alaposan átmosott, lecsepegtetett rizst, a reszelt citromhéjat, a vaníliarúd kikapart magjait, és fedő nélkül, néha megkeverve, egészen kis lángon addig főzöm, amíg a rizs megpuhul. Akkor tekinthető késznek, ha a tej nem főtt el teljesen, de már kezd besűrűsödni.
3. A keményítőt elkeverem a félretett 50 ml tejjel, a rizshez öntöm és 1–2 perc alatt besűrítem. Lefedve hagyom teljesen kihűlni.
4. A kókuszreszeléket zsiradékmentes serpenyőben világosra pirítom.
5. A ricottát kikeverem a porcukorral, a rizshez forgatom, majd elosztom 4–6 pohárban. Rákanalazom a meggydzsemet, megszórom pirított kókuszreszelékkel, majd friss meggyel és citromfűlevelekkel díszítem. Behűtve kínálom.

Megjegyzés, tipp:

Meggydzsem híján a friss meggyből készült puding is illik hozzá. Ehhez 500 g meggyet (ízlés szerint édesítve) felforralunk, majd besűrítjük kevés vízzel elkevert 15 g étkezési keményítővel, és miután kihűlt, elosztjuk a rizspudingon.

 

A lekvár új babérokra tör

Csípős kajszilekváros csirkenyárs szőlős-mazsolás rizzsel 

 

 

Gyakran azok az ételek a legkedvesebbek nekem, amelyek nem egy előzetes terv szerint születnek meg, hanem csak úgy összeállnak a konyhában. Ez a recept is ilyen. Ráadásul maga a nyárs kifejezetten nyár-kompatibilis.
Épp húsételre vágytam, miközben a hűtőben megláttam egy bontott üveg kajszilekvárt és egy adag szőlőt. Ezeket egy darabig nézegettem, majd kipattant az a bizonyos isteni szikra: mennyivel izgalmasabb lenne a lekvárt nem süteményhez, hanem valami szokatlanabbhoz, például húsételhez használni. Akkor viszont már a szőlőt sem ropogtatnám el magában, hanem legyen inkább belőle alapanyag valamilyen körethez. Korábban is próbálkoztam hasonló párosításokkal, de akkoriban jóval kevésbé voltam nyitott az érdekes ízkombinációkra. A gyümölcsös húsokkal persze mindig érdemes óvatosan bánni, mert könnyű túlédesíteni. A balzsamecet és a csili azonban pont annyira ellensúlyozza, amennyire kell. A kajszilekvár nem teszi „desszertessé” a csirkét, hanem egy sűrű, pikáns mártás alapjául szolgál, kellemes bevonatot adva a nyársaknak. A szőlős-mazsolás rizs pedig egy kis frissességet visz a hús mellé: így alkotnak kerek egészet.
Egy egyszerű csirkemellből végül egy kicsit különlegesebb, mégis könnyen elkészíthető ebéd lett – pont az a fajta étel, ami miatt érdemes néha kicsit eltérni a megszokott párosításoktól.

 

Hozzávalók 4 személyre:

Csirkenyárs:
700 g csirkemellfilé
7 ek. olívaolaj
6 ek. balzsamecet
1½ ek. Toscana fűszerkeverék
1 csapott tk. fokhagyma-granulátum
¼ mk. csilipehely
só, ízlés szerint
4 ek. házi kajszilekvár

Szőlős-mazsolás rizs:
300 g kerek szemű rizs
200 g mag nélküli fehér szőlő
60 g mazsola
őrölt fekete bors
só
600 ml víz

Elkészítés:

1. A felezett csirkemellfiléket megmosom, szárazra törlöm, majd lapjában kettévágom, és hosszában ujjnyi vastag csíkokra szelem.
2. 5 evőkanál olívaolajat elkeverek 3 evőkanál balzsamecettel, a fűszerekkel, a sóval, majd összeforgatom a hússal, és lefedve 1–2 órára hűtőbe teszem.
3. A rizst a megmosott, lecsepegtetett mazsolával együtt lábasba teszem, felöntöm a vízzel, és miután felforrt, kis lángon, fedő alatt puhára főzöm. A főzés végén őrölt borssal és sóval fűszerezem.
4. Közben a bepácolt húscsíkokat nyárpálcákra húzom, és a serpenyőben felhevített maradék olívaolajon minden oldalukat aranybarnára sütöm. A nyársakat tányérra szedem.
5. Ugyanabban a serpenyőben felforrósítom a lekvárt a többi balzsamecettel, ráteszem a csirkenyársakat, és összesütöm.
6. A kész rizshez hozzáforgatom a megmosott, leszárított, felezett szőlőszemeket, és a csirkenyársakkal, valamint a megmaradt lekváros mártással együtt tálalom.

Megjegyzés, tipp:
A húsnyárs kerti grillen és elkészíthető.

 

Sokszor a fonnyadó zöldségek diktálnak

Sonkás-zöldséges pite 

 

Közhely ugyan, de igaz, hogy sokszor maradékból születnek a legjobb ételek. Vagy olyan hozzávalókból, amelyek már kicsúsztak a szavatossági időből  – de ezt talán nem kellene elárulnom. Most már mindegy, lerántottam a leplet a nagy konyhai titokról!
Nálam bizony gyakran előfordul, hogy nem túl friss hozzávalókat használok, mert vagy elfelejtem, hogy mit akartam belőlük csinálni, vagy annyira elnapolom a tervezett étel elkészítését, hogy a megvásárolt termék szavatossága időközben lejár. A punnyadtabb zöldségek ebből az okból nem egyszer házasodnak össze nagy hirtelen olyan módon, ahogyan eredetileg nem akartam volna frigyre léptetni őket. Persze ez nem jelenti azt, hogy a hirtelen elgondolás miatt már ne is lenne finom az eredmény, sőt. Inkább csak arra célzok, hogy amikor rácsodálkozom a hűtőben megbújó hozzávalókra, már nem sok időm marad azon agyalni, milyen remekbe szabott étek kerekedjen ki belőlük. Az ilyen esetekre a pite az egyik első ötlet, ami eszembe szokott jutni, mert azon túl, hogy imádom, nagyon gyorsan elkészíthető – legalábbis nekem, akinek már nagy gyakorlata van a sós linzerek terén. Bár egyszerű étel, mégis mutatós és laktató. Egy könnyű salátával (és néha bizony tunkolni való tejföllel) kiegészítve nálunk mindig nyerő.
Ebbe a pitébe most olyan répa került, aminek a hegye már kezdett feketedni, a paprika is úgy tűnt, lassan megadja magát, a sonka pedig ugyan bontatlan csomagban, de már pár nappal a szavatossági időn túl várakozott a hűtőben. Mégis: éppen ezek azok a tényezők, amelyek miatt nagyszerű ebédünk kerekedett. Úgyhogy nem is teszek fogadalmat arra, hogy a jövőben csakis friss hozzávalókból dolgozzak (talán éppen most veszítettem el a követőim nagy részét...).

 

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

Tészta:
160 g finomliszt
50 g korpás búzaliszt (Maros Malom)
50 g túró
100 g vaj
1 csapott ek. cukor
1 csapott tk. só
½ tojás
1–2 ek. víz

Töltelék:
200 g sertés szendvicssonka
100 g kockázott húsos szalonna
200 g sárgarépa (tisztított mennyiség)
1 édes paprika
70 g zöldpaprika
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1½ tojás
50 g tejföl
½ mk. őrölt szerecsendió
őrölt fekete bors
50 ml víz
2 ek. zsemlemorzsa a tésztára
125 g mozzarella

Elkészítés:

1. A tésztához a cukorral, sóval vegyített lisztkeveréket összemorzsolom a felkockázott, nem túl hideg vajjal, hozzáadom a felvert tojás felével elkevert túrót, valamint a vizet, és sima felületű tésztává gyúrom.
2. Lisztezett munkalapon akkora körlapra nyújtom, hogy ki tudjam vele bélelni a sütőformát a peremével együtt. A tésztát a formába igazítom, majd a szélét körben szépen eldolgozom, és ha szükséges, levágom. A tésztakosarat villával több helyen megszurkálom, majd nejlonzacskóba húzva 30 percre hűtőbe teszem.
3. A töltelékhez a szalonnát zsiradékmentes serpenyőben zsírjára pirítom, majd a szalonnát félreteszem, és a visszamaradt zsíron fedő alatt megpirítom a felaprított hagymát. Közben megsózom.
4. A sárgarépát hosszában félbevágom, a kapott darabokat is megfelezem, és vékonyra szelem. Ráteszem a hagymára, enyhén sózom, és lefedve párolom 1–2 percig. Felöntöm a vízzel, és előbb fedő alatt, majd anélkül félpuhára párolom.
5. Hozzáadom az egészen vékonyra szelt kétféle paprikát, az áttört fokhagymát, és fedő alatt összepárolom. Közben megfűszerezem és utánasózom, ha szükséges.
6. Belekeverem a vékonyra szelt sonkát, a pirított szalonnát, és 1–2 perc alatt készre sütöm. Langyosra hűtöm, majd elkeverem benne a felvert tojást és a tejfölt.
7. A tölteléket a zsemlemorzsával beszórt tésztakosárba simítom, körben elosztom rajta a kockára vágott mozzarellát, majd előmelegített sütőben megsütöm. Rácsra téve 15 percig hűlni hagyom, majd felszeletelem, és friss salátával együtt kitálalom.

Sütési hőfok: 170 °C
Sütési mód: hőlégkeverés
Sütési idő: kb. 40 perc