A torta, amiről a vendég lemaradt

Pudingos linzertorta bogyós gyümölcsökkel és ropogós morzsával 

 

 

A vendégvárásnak nálam elengedhetetlen tartozéka az édesség – most tortát sütöttem. A vendég végül nem evett belőle, mert el se jött. Ilyenkor két lehetőség van: megsértődni, vagy bevállalni a neki szánt szeleteket. Én az utóbbit választottam. Ez volt az egyetlen jó dolog abban, hogy az illető lemondta a látogatást.
A torta elkészítését egyébként részben a szeder sürgette, ami gyorsan elkezdett penészedni. A hűtő hidege, úgy tűnik, mit sem számított. Én viszont nem szeretem az efféle ultimátumot. Úgyhogy a szeder kapott maga mellé néhány bogyós havert, és rövid úton mindannyian ebben a fincsi tortában landoltak.
A Kutya meg én, mint az esemény megjelent résztvevői, kötelességtudóan megettünk egy-egy szeletet. Aztán még egyet... A többi részletet már inkább nem tárgyalnám.

 

Hozzávalók 24 cm-es tortaformához:

Tészta:
300 g finomliszt
200 g vaj
80 g porcukor
2 tojássárgája
1 tk. sütőpor
1 csipet só
1 nagy ek. (30 g) tejföl vagy 2 ek. tej

Töltelék:
750 ml tej
2 cs. pudingpor (pl. puncs, eper- vagy vaníliaízű, esetleg vegyesen)
100 g cukor
10 g vaj
350 g friss vagy mirelit bogyós gyümölcs (pl. nálam friss áfonya, ribizli, szeder és mirelit málna)
1 ek. nádcukor
4 ek. kekszmorzsa (nálam vajaskekszből)

Morzsa:
100 g finomliszt
50 g apró szemű zabpehely
70 g kristálycukor
100 g vaj 

Elkészítés:

1. A krémhez a pudingport és a cukrot lábasba szórom, és kevés tejjel csomómentesre keverem. Felöntöm a maradék tejjel, és közepes lángon, kevergetve pudingot főzök belőle.
2. Még forrón belekeverem a puha vajat, majd folpackkal szorosan letakarva hagyom langyosra hűlni.
3. Közben a tésztához a porcukorral, sütőporral, sóval vegyített lisztet összemorzsolom a felkockázott, nem túl hideg vajjal, majd hozzáadom a tojássárgákat, a tejfölt vagy tejet, és gyors mozdulatokkal tésztát gyúrok belőle.
4. A tésztát 2/3–1/3 arányban kettéosztom, majd a nagyobbik darabot 24 cm átmérőjű körlapra nyújtom, és a sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába illesztem.
5. A kisebbik tésztát kettévágom, mindkettőt egyforma hosszú rúddá sodrom, majd a sütőforma belső oldalához illesztem, és mutatóujjam élét a formához nyomogatva, kialakítom a tészta kb. 5 cm magas peremét. A tésztát villával több helyen megszurkálom, majd nejlonzacskóba húzva legalább 30 percre hűtőbe teszem.
6. A tésztamorzsához a cukorral, zabpehellyel kevert lisztet összemorzsolom a felkockázott, puha vajjal, majd 30 percre hűtőbe teszem.
7. A friss gyümölcsöket megmosom, leszárítom, és összekeverem a nádcukorral. (Mirelit gyümölcs használata esetén hagyom felengedni, majd a levét lecsepegtetem. Ha nagyon lédús, 1 teáskanál keményítőt keverek hozzá.)
8. A langyos pudingot a kekszmorzsával megszórt tésztára kanalazom, elsimítom, majd egyenletesen elosztom rajta a gyümölcsöket, és rászórom a tésztamorzsát. Előmelegített sütőben aranybarnára sütöm.
9. A tortát rácsra téve hagyom kihűlni, majd porcukorral hintve – lehetőség szerint kevés friss gyümölccsel díszítve – kínálom.

Sütési hőfok: 180 °C
Sütési mód: alul–felül sütés
Sütési idő: kb. 50 perc

 

Új konyha, új kulináris kalandok

Carne con pimientos – Mexikói ihletésű sertéstarja paprikával, lime-os tejfölöntettel és paradicsom salsával

 

Az új konyhánk nemcsak a főzés körülményeit változtatta meg, hanem úgy tűnik, észrevétlenül az ízlésemet is formálni kezdte: olyan alapanyagokhoz nyúlok, amelyek korábban valamiért kimaradtak a repertoárból. A sertéstarja például egészen új felfedezés. A legutóbbi grillélményemről írt bejegyzésből azonban a világ végre megtudhatta a régóta őrzött titkot: ez a húsfajta eddig miért maradt ki mindig a bevásárlókosaramból annak ellenére, hogy régen is ízlett nekem.
Mivel a hétvégi grillezéshez nem használtam fel mindegyik szeletet, a lehetőség megnyílt másfajta elkészítési módok előtt. El is kezdtem azon gondolkodni, mi legyen belőle. Közben a hűtőben ott várt három gyönyörű, színes kaliforniai paprika is. Ez a két hozzávaló rögtön egy fűszeres, mexikói hangulatú étel felé terelte a gondolataimat, aminek az emléke korábbról derengett. A mexikói konyhát egyébként is csípem, hiszen hozzánk hasonlóan bátran használja a fűszereket, tehát ugyanúgy karakteres ízek jellemzik. Semmi sem állhatott hát a klasszikus carne con pimientos ihlette, szemet gyönyörködtető fogás útjába.
A gazdag ízű tarja, a háromféle paprika és a fűszerek együtt pontosan azt a kombinációt adják, ami számomra igazán szerethetővé teszi. És ha mindez kiegészül egy kis pikáns tejfölöntettel, friss paradicsomsalátával és az általam is nagyon kedvelt tortillalappal, akkor lesz csak igazán nagy az örömöm.
Bár sok hozzávalóból áll, mégis könnyen és viszonylag gyorsan elkészíthető étel. Az ebédlőasztal éke, egyszerűen csodás ez a színkavalkád!

Hozzávalók 2–3 személyre:

Pácolt sertéstarja:
4 szelet sertéstarja (kb. 500 g)
3–4 gerezd fokhagyma
1 tk. só
½ tk. frissen őrölt fekete bors
1 tk. őrölt római kömény
1 tk. füstölt pirospaprika
½ tk. szárított oregánó
1 lime reszelt héja
2–4 ek. olívaolaj
1 ek. lime-lé

Paprikás alap:
300 g piros, sárga és zöld kaliforniai paprika
1 nagy fej (kb. 140 g) vöröshagyma
1 ek. sűrített paradicsom (vagy 150 g friss paradicsom / 100 g darabolt paradicsomkonzerv)
1 csipet habanero csilipehely (vagy ízlés szerint)
50 ml víz (sűrített paradicsom használata esetén)
1 ek. aprított friss koriander vagy petrezselyem
2 ek. olívaolaj

Lime-os tejfölöntet:
150 g tejföl
1 kis gerezd zúzott fokhagyma
1 tk. aprított friss koriander vagy petrezselyem
1 bio lime reszelt héja
1 csipet só
frissen őrölt fekete bors
1 ek. lime-lé

Paradicsom salsa:
250 g érett paradicsom
50 g lilahagyma (tisztított mennyiség)
½ jalapeno csilipaprika
1 ek. aprított friss koriander vagy petrezselyem
frissen őrölt fekete bors
só
1 ek. extra szűz olívaolaj
1 ek. lime-lé

Tálalás:
személyenként 1–2 házi tortilla lap

Elkészítés:

1. A tejfölöntethez a hozzávalókat összekeverem, majd tálalásig hűtőbe teszem.
2. A salsához a megmosott paradicsomokat apró kockákra vágom. A megtisztított lilahagymát finomra aprítom. A félbevágott, kimagozott csilipaprikát vékonyra szeletelem vagy felaprítom. Az így előkészített zöldségeket összekeverem, meglocsolom az olívaolajjal, a lime-lével, majd megsózom, megborsozom, és beleforgatom az aprított koriandert vagy petrezselymet. Lefedve legalább 15 percig pihentetem.
3. Az ujjnyi vastag tarjaszeleteket kissé kiklopfolom, majd a rostjaira merőlegesen vékonyan felcsíkozom.
4. A pác hozzávalóit összekeverem, és beleforgatom a húscsíkokat. Lefedve legalább 20 percig pihentetem. (Ha előző este pácolom be, akkor több olajat, de kevesebb sót használok, és sütéskor szükség szerint utánasózom.)
5. A paprikás alaphoz a megmosott kaliforniai paprikákat félbevágom, a magházukat kiveszem, majd vékony csíkokra szeletelem. A megtisztított vöröshagymát előbb félbevágom, majd vékonyra szelem. (Amennyiben friss paradicsomot használok, azt felkockázom.)
6. A húst felhevített serpenyőben (szükség szerint kevés olívaolajat adva hozzá) 2–3 részletben közepes lángon megsütöm. (Akkor tekinthető késznek, ha a csíkok szép pirult kérget kaptak.) Félreteszem.
7. A vöröshagymát enyhén sózom, és a hús kisült zsírján – ha szükséges, kevés olívaolajat adva hozzá – pár percig lefedve párolom. Hozzáadom a háromféle kaliforniai paprikát, a csilipelyhet, és nagy lángon pirítani kezdem. Addig sütöm, amíg a paprika kissé megpuhul, de még megőrzi a roppanós állagát.
8. Hozzáadom a sűrített paradicsomot, röviden lepirítom, majd felöntöm a vízzel, és összeforralom. (Friss paradicsom vagy darabolt paradicsomkonzerv használata esetén azt is ekkor adom hozzá, és addig főzöm, amíg kissé összeesik, a leve pedig besűrűsödik.)
9. A húst a paprikás alapra teszem, majd az egészet összeforgatom, és még néhány percig együtt pirítom.
10. Tálalás előtt meglocsolom a lime-os tejfölöntettel, megszórom aprított friss korianderrel vagy petrezselyemmel, majd paradicsom salsával és átmelegített tortillalapokkal együtt tálalom.

Megjegyzés, tipp:

A carne con pimientos jelentése egyszerűen „hús paprikával”, ezért nem egyetlen, szigorúan meghatározott receptet takar, hanem olyan ételtípust, amelyben a hús és a paprika párosa kerül előtérbe.
Leginkább marhahússal készítik, de a sertéstarja is jó választás, mert a márványozottsága miatt a pirítás során sem szárad ki.
A színes kaliforniai paprika nemcsak látványosabbá teszi az ételt, hanem ízükben is megkülönböztethetők: a piros és a sárga paprika édesebb, míg a zöld színű frissebb, és kicsit karakteresebb ízű.
Tortillába töltve, friss salsával és tejföllel fajita módra kínálható; párolt rizzsel vagy sült burgonyával laktató főétel. Szeletelt avokádóval vagy avokádókrémmel (guacamole) kiegészítve pedig még inkább tex-mex hangulatúvá tehető. Egyszerűen friss kenyérrel tálalva is megállja a helyét.

 

A grillélmény, ami 25 évet váratott magára

Grillezett mustáros sertéstarja 

 

Miért kellett 25 évig megfosztanom magamat a grillezett tarja élményétől?! –
Szó szerint széles vigyorral a képemen ettem a sertésnek ezt a húsrészét azok után, hogy idén nyáron végre tarját is grilleztünk. Ez volt az első ilyen alkalom, pedig nekem már régen is nagyon ízlett. Viszont a rostok közötti „bőnyeg” sosem volt a barátom, és miatta mellőztem annyi éven át az elkészítését. Kutyafül sem sürgette a dolgot, mivel nem disznóhús-párti. Így amikor nagy ritkán beizzítottuk a kerti grillt, mindig a csirkemell kapta a főszerepet. Mígnem a nyár elején kinyilatkoztattam, hogy egy életem, egy halálom, a tarját végre én is kipróbálom. Két hónap leforgása alatt (a vendégségeknek hála) már négyszer került az asztalra, és mindig nagy sikert arat.
A korábbi, csirkemelles grillezések tapasztalatai alapján a mustáros pác a legkedveltebb nálunk, úgyhogy miután elsőre a tarjánál is azzal indítottam, egyelőre azóta is ez a fajta pác van műsoron. A sertéshús rostjait azonban érdemes kicsit jobban felpuhítani, ezért – bár maga a mustár is savas – a páclébe nálam fehérborecet is kerül. Az így már duplán savanykás zamatot egy kis mézzel ellensúlyozom, a citromhéjat pedig a frissesség kedvéért csempészem bele – ez utóbbi akár el is hagyható, de akkor oda az a jó kis friss-fanyar zamat.
Most szándékosan több húst sütöttem, mert tudtam, hogy egy kisebb mennyiségből lehetetlen lenne megmentenem akár egy szeletet is a fotózáshoz. Végleg eldőlt, hogy a nyári grillezéseknek ezentúl elmaradhatatlan szereplője lesz a tarja, még ha nem is mindig ugyanezzel az ízesítéssel.

 

Hozzávalók 4 személyre:

8 szelet tarja
1 nagy fej vöröshagyma
½ fej fokhagyma
4 ek. magos dijoni mustár
2 ek. dijoni mustár
2 ek. borecet és szőlőmust-sűrítmény (Gourmet, Aldi) vagy fehérborecet
1 ek. akácméz
1 biocitrom reszelt héja
frissen tört színes bors, ízlés szerint
só
150 ml olíva- vagy napraforgóolaj

Elkészítés:

1. A páchoz a kétféle mustárt összekeverem a fehérborecettel, a reszelt citromhéjjal, a mézzel, a frissen tört borssal, kevés sóval és az olajjal.
2. A megtisztított vöröshagymát vékony karikákra szelem, a fokhagymát szeletekre vágom, és mindkettőt a páchoz keverem.
3. Az ujjnyi vastag tarjaszeleteket kissé kiklopfolom, majd alaposan összeforgatom a mustáros páccal. Lefedve, néhány órára vagy másnapig hűtőbe teszem.
4. A pácolt hússzeleteket a hűtőből kivéve hagyom szobahőmérsékletre melegedni, majd utánasózom, és kerti grillen mindkét oldalukat aranybarnára sütöm.
5. A grillezett tarját alufóliába csomagolom, és néhány percig pihentetem. Tetszés szerinti körettel tálalom. (Én főtt kukoricát és friss salátát készítettem hozzá.) 

Megjegyzés, tipp:

A vörös- és a fokhagyma az ízhatás miatt ennél a grillhúsnál alapvető fontosságú hozzávalók, de a sütés során már nincs rájuk szükség, mert feketére égnének. Így ezeket grillezés előtt érdemes lekaparni a húsról.
Hogy ne vesszen kárba az értékes pác, felhasználható más húsételhez, de 1–2 napig természetesen hűtőben is tárolhatjuk.
Az erőteljesebb pörzsanyagot nem mindenki szereti – ennek elkerülésére érdemes rövidebb ideig és nem túl nagy parázs fölött sütni a húst. A cél, hogy ne hirtelen süljön, mert akkor hamar odaég.
Én faszénparázs fölött, vaslapon szoktam grillezni. Azokat a szeleteket, amelyeket rusztikusabbra szeretnék sütni, csak a készítési folyamat legvégén teszem át a vaslap kilyuggatott részére.

 

 

 

A tegnapi főszereplő mellékszerepben is sikert arat

Meleg szezámmagos pirított krumplisaláta grillezett csirkefalatokkal

 

 

A maradékok kincset érnek, mert új ételeket készíthetünk belőlük. – Ez a gondolat nem új keletű, de erre a salátára is tökéletesen igaz. Én most a hétvégi grillezésből megmaradt csirkenyársnak örvendeztem, mert remek alapanyag lett belőle ehhez a recepthez. Bár a saláta alapja meleg hozzávalókból áll, a roppanós zöldségeknek köszönhetően mégis könnyed és üde marad. Ez a kettősség izgalmas kontrasztot alkot ebben a laktató, ugyanakkor frissítő salátában.

Hozzávalók 1–2 személyre:

300 g sárga krumpli (hámozott mennyiség)
120 g grillezett csirkemell (nálam maradék csirkenyársból)
100 g bébiparadicsom
60 g bébiuborka
½ lilahagyma
2 ek. szezámmag
1 ek. Toscana fűszerkeverék
késhegynyi csilipehely
só
1 ek. olívaolaj 

Elkészítés:

1. A megmosott bébiparadicsomokat szárazra törlöm és félbevágom. A bébiuborkákat hosszában kettévágom.
2. A meghámozott krumplit 0,5 cm vastag karikákra szelem, sós vízben puhára főzöm, majd leszűröm és alaposan lecsepegtetem.
3. Serpenyőben olívaolajat hevítek, közepes lángon megpirítom rajta a főtt krumplit, majd tányérra szedem.
4. A feldarabolt grillezett csirkemellet a serpenyőbe teszem és átforrósítom.
5. Hozzáadom a pirított krumplit, a fűszereket, majd enyhén sózom és rászórom a szezámmagot. Óvatosan összeforgatom, és 1–2 percig pirítom.
6. Beleteszem a bébiparadicsomot, a bébiuborkát, a vékonyra szelt lilahagymát, és óvatosan összekeverem. (Kicsit össze is lehet melegíteni.) Kitálalom.

Megjegyzés, tipp:

Fokhagymás joghurtöntetet is készíthetünk hozzá.
Köretként is adható.

 

Egy tányér mediterrán hangulat, fényűzés nélkül

Olasz paradicsomos tészta kapribogyóval és ropogós morzsával 

 

 

A pasta al pomodoro con pangrattato, vagyis a paradicsomos tészta pirított kenyérmorzsával egy puritán olasz fogás, amelyben az olívaolajon aranybarnára pirított kenyérmorzsa régen a reszelt sajt olcsó helyettesítőjeként szolgált. Hagyományosan spagetti vagy bucatini tésztából készítik, amit fokhagymával, bazsalikommal vagy petrezselyemmel ízesített egyszerű paradicsomszósszal kevernek össze, a tetejére pedig a már említett pirított kenyérmorzsa kerül. Ezt gyakran fokhagymával és csilipehellyel fűszerezik. Dél-Olaszországban – például Szicíliában – kapribogyót is tesznek bele, de nem ritka a szardellás változat sem, sőt koktélparadicsommal, olívabogyóval is gazdagítható. Az elkészítési módok régiónként változnak, úgyhogy nem kell ragaszkodni sem az eredeti, legegyszerűbb, sem pedig az újabb receptekhez.
Én most egy olyan változatot mutatok, amelyben nincs paradicsomszósz, tehát nem a szaftosság a lényeg. Itt inkább a friss paradicsomé a főszerep. A hozzáadott kevés paradicsomsűrítmény csak arra szolgál, hogy szósz nélkül is jobban érvényesüljön a paradicsom aromája. Az aszalt paradicsom másfajta textúrája és enyhén savanykás íze egy kis érdekességet visz az ételbe, a kapribogyó karakteressége pedig pikánssá teszi, és kiemeli az üdeségét. A pankómorzsa régi kedvencem, ezért örömmel használtam a hagyományos kenyérmorzsa helyett.
Bár manapság nálunk nem számít annyira olcsó ételnek, az egyszerűsége és a sajátos jellege megmaradt. Nekünk nagyon ízlett.

Hozzávalók 2 személyre:

Tészta:
200 g olasz fettuccine tészta (széles metélt)
300 g színes bébiparadicsom
60 g olajban eltett, aszalt paradicsom
50 g kapribogyó (bimbó)
1 kis fej vöröshagyma
2 gerezd fokhagyma
1½ ek. sűrített paradicsom
1 ek. akácméz
néhány friss bazsalikomlevél
só
3 ek. olívaolaj

Ropogós morzsa:
1 ek. olívaolaj
20 g vaj
1 gerezd fokhagyma
30 g pankómorzsa 

Elkészítés:

1. A ropogós morzsához vajat az olajjal felolvasztom, és megfuttatom benne a karikára szelt fokhagymát. Ezután kiveszem a fokhagymát, hozzáadom a pankómorzsát, és kevergetve megpirítom. Félreteszem.
2. A megtisztított vöröshagymát és a fokhagymát finomra vágom. A megmosott, szárazra törölt bébiparadicsomot hosszában félbevágom. Az aszalt paradicsomot felcsíkozom. A kapribogyót lecsepegtetem.
3. A tésztát beleteszem a forrásban lévő sós vízbe, és amíg fő, néha megkeverem.
4. Közben a vöröshagymát és a fokhagymát enyhén sózom, majd az olívaolajon fedő alatt megpárolom.
5. Hozzáadom a bébiparadicsomot, a kapribogyót, a mézet, és fedő alatt főzni kezdem. 3 perc után hozzáadom az aszalt és a sűrített paradicsomot, majd fedő nélkül készre főzöm. Akkor van készen, amikor a paradicsom megfonnyad.
6. A kifőtt tésztát leszűröm, a paradicsomos alaphoz adom, utánasózom, hozzáadom a vékony csíkokra vágott bazsalikomleveleket, és alaposan összeforgatom.
7. A tésztát elosztom két tányérban, és gazdagon megszórom ropogós morzsával.

Megjegyzés, tipp:

A kapribogyó esetében a kapribokor zárt virágbimbói (capperi) nem összekeverendők a terméssel (cucunci). Előbbi a klasszikus értelemben vett kapribogyó: kis méretű, intenzív, sós, savanykás, enyhén mustáros ízű bimbó, amelyet általában ecetes lében vagy sóban tartósítva lehet kapni. Utóbbi jóval nagyobb méretű, hosszúkás termés, amelyet gyakran a szárával együtt savanyítanak – sokan ezt egyszerűen nagy kapribogyónak nevezik. Húsa puhább, magokat tartalmaz, íze pedig enyhébb.
A klasszikus kapribogyót elsősorban tésztákhoz, mártásokhoz és salátákhoz használják, míg a termést főleg egészben tálalják antipasti részeként, de koktélok mellé, salátákban, illetve tészták díszítő és ízesítő elemeként is megjelenhet.
A bimbót vagy a termést attól függően érdemes választani, hogy mi a célunk vele: karakteres ízt szeretnénk adni az ételnek, inkább harapható hozzávalót keresünk, vagy csak látványelemként használjuk. Főzéshez általában a bimbót alkalmazzák.

 

A régi kedvenc újra hódít

Ricottás rizspuding meggydzsemmel

 

 

Selymes rizs, házi meggydzsem és friss, citrusos-kókuszos jegyek találkozása egy könnyed pohárdesszertben. – Egy időben visszatérő édesség volt, ám ahogy a régi kertünkben termett meggyből főzött dzsem elfogyott a kamrapolcról, ez a desszert is feledésbe merült. Méltatlanul, mert valóban nagyon szerettük. Szerencse, hogy a házunk előtti meggyfa is ugyanolyan meggyet érlel, így újra elkészíthettem a régi kedvencünket. Ezúttal új ízekkel gazdagítva finomítottam rajta.
A rizs főzése közben édes, enyhén kókuszos és mégis friss illat lengte be a konyhát. Alig vártam, hogy poharakba töltsem, és végre megint kanalazzam. Kóstoláskor pedig a régi emlékek közé új ízélmény vegyült – a desszert ezekkel az apró változtatásokkal vált számomra tökéletessé.

 

 
Hozzávalók 4–6 személyre:

500 ml tej
200 ml kókusztejszín
150 g arborio rizs
130 g cukor
egy kis csipet só
1 vaníliarúd kikapart belseje
1 nagy biocitrom reszelt héja
15 g étkezési keményítő
250 g krémes ricotta
40 g porcukor
450 g házi meggydzsem
friss meggy a díszítéshez
pirított kókuszreszelék a díszítéshez

Elkészítés:

1. 450 ml tejet és a kókusztejszínt lábasba öntöm, hozzáadom a cukrot és a sót, és nagy lángon felforralom.
2. Beleteszem az alaposan átmosott, lecsepegtetett rizst, a reszelt citromhéjat, a vaníliarúd kikapart magjait, és fedő nélkül, néha megkeverve, egészen kis lángon addig főzöm, amíg a rizs megpuhul. Akkor tekinthető késznek, ha a tej nem főtt el teljesen, de már kezd besűrűsödni.
3. A keményítőt elkeverem a félretett 50 ml tejjel, a rizshez öntöm és 1–2 perc alatt besűrítem. Lefedve hagyom teljesen kihűlni.
4. A kókuszreszeléket zsiradékmentes serpenyőben világosra pirítom.
5. A ricottát kikeverem a porcukorral, a rizshez forgatom, majd elosztom 4–6 pohárban. Rákanalazom a meggydzsemet, megszórom pirított kókuszreszelékkel, majd friss meggyel és citromfűlevelekkel díszítem. Behűtve kínálom.

Megjegyzés, tipp:

Meggydzsem híján a friss meggyből készült puding is illik hozzá. Ehhez 500 g meggyet (ízlés szerint édesítve) felforralunk, majd besűrítjük kevés vízzel elkevert 15 g étkezési keményítővel, és miután kihűlt, elosztjuk a rizspudingon.

 

A lekvár új babérokra tör

Csípős kajszilekváros csirkenyárs szőlős-mazsolás rizzsel 

 

 

Gyakran azok az ételek a legkedvesebbek nekem, amelyek nem egy előzetes terv szerint születnek meg, hanem csak úgy összeállnak a konyhában. Ez a recept is ilyen. Ráadásul maga a nyárs kifejezetten nyár-kompatibilis.
Épp húsételre vágytam, miközben a hűtőben megláttam egy bontott üveg kajszilekvárt és egy adag szőlőt. Ezeket egy darabig nézegettem, majd kipattant az a bizonyos isteni szikra: mennyivel izgalmasabb lenne a lekvárt nem süteményhez, hanem valami szokatlanabbhoz, például húsételhez használni. Akkor viszont már a szőlőt sem ropogtatnám el magában, hanem legyen inkább belőle alapanyag valamilyen körethez. Korábban is próbálkoztam hasonló párosításokkal, de akkoriban jóval kevésbé voltam nyitott az érdekes ízkombinációkra. A gyümölcsös húsokkal persze mindig érdemes óvatosan bánni, mert könnyű túlédesíteni. A balzsamecet és a csili azonban pont annyira ellensúlyozza, amennyire kell. A kajszilekvár nem teszi „desszertessé” a csirkét, hanem egy sűrű, pikáns mártás alapjául szolgál, kellemes bevonatot adva a nyársaknak. A szőlős-mazsolás rizs pedig egy kis frissességet visz a hús mellé: így alkotnak kerek egészet.
Egy egyszerű csirkemellből végül egy kicsit különlegesebb, mégis könnyen elkészíthető ebéd lett – pont az a fajta étel, ami miatt érdemes néha kicsit eltérni a megszokott párosításoktól.

 

Hozzávalók 4 személyre:

Csirkenyárs:
700 g csirkemellfilé
7 ek. olívaolaj
6 ek. balzsamecet
1½ ek. Toscana fűszerkeverék
1 csapott tk. fokhagyma-granulátum
¼ mk. csilipehely
só, ízlés szerint
4 ek. házi kajszilekvár

Szőlős-mazsolás rizs:
300 g kerek szemű rizs
200 g mag nélküli fehér szőlő
60 g mazsola
őrölt fekete bors
só
600 ml víz

Elkészítés:

1. A felezett csirkemellfiléket megmosom, szárazra törlöm, majd lapjában kettévágom, és hosszában ujjnyi vastag csíkokra szelem.
2. 5 evőkanál olívaolajat elkeverek 3 evőkanál balzsamecettel, a fűszerekkel, a sóval, majd összeforgatom a hússal, és lefedve 1–2 órára hűtőbe teszem.
3. A rizst a megmosott, lecsepegtetett mazsolával együtt lábasba teszem, felöntöm a vízzel, és miután felforrt, kis lángon, fedő alatt puhára főzöm. A főzés végén őrölt borssal és sóval fűszerezem.
4. Közben a bepácolt húscsíkokat nyárpálcákra húzom, és a serpenyőben felhevített maradék olívaolajon minden oldalukat aranybarnára sütöm. A nyársakat tányérra szedem.
5. Ugyanabban a serpenyőben felforrósítom a lekvárt a többi balzsamecettel, ráteszem a csirkenyársakat, és összesütöm.
6. A kész rizshez hozzáforgatom a megmosott, leszárított, felezett szőlőszemeket, és a csirkenyársakkal, valamint a megmaradt lekváros mártással együtt tálalom.

Megjegyzés, tipp:
A húsnyárs kerti grillen és elkészíthető.

 

Sokszor a fonnyadó zöldségek diktálnak

Sonkás-zöldséges pite 

 

Közhely ugyan, de igaz, hogy sokszor maradékból születnek a legjobb ételek. Vagy olyan hozzávalókból, amelyek már kicsúsztak a szavatossági időből  – de ezt talán nem kellene elárulnom. Most már mindegy, lerántottam a leplet a nagy konyhai titokról!
Nálam bizony gyakran előfordul, hogy nem túl friss hozzávalókat használok, mert vagy elfelejtem, hogy mit akartam belőlük csinálni, vagy annyira elnapolom a tervezett étel elkészítését, hogy a megvásárolt termék szavatossága időközben lejár. A punnyadtabb zöldségek ebből az okból nem egyszer házasodnak össze nagy hirtelen olyan módon, ahogyan eredetileg nem akartam volna frigyre léptetni őket. Persze ez nem jelenti azt, hogy a hirtelen elgondolás miatt már ne is lenne finom az eredmény, sőt. Inkább csak arra célzok, hogy amikor rácsodálkozom a hűtőben megbújó hozzávalókra, már nem sok időm marad azon agyalni, milyen remekbe szabott étek kerekedjen ki belőlük. Az ilyen esetekre a pite az egyik első ötlet, ami eszembe szokott jutni, mert azon túl, hogy imádom, nagyon gyorsan elkészíthető – legalábbis nekem, akinek már nagy gyakorlata van a sós linzerek terén. Bár egyszerű étel, mégis mutatós és laktató. Egy könnyű salátával (és néha bizony tunkolni való tejföllel) kiegészítve nálunk mindig nyerő.
Ebbe a pitébe most olyan répa került, aminek a hegye már kezdett feketedni, a paprika is úgy tűnt, lassan megadja magát, a sonka pedig ugyan bontatlan csomagban, de már pár nappal a szavatossági időn túl várakozott a hűtőben. Mégis: éppen ezek azok a tényezők, amelyek miatt nagyszerű ebédünk kerekedett. Úgyhogy nem is teszek fogadalmat arra, hogy a jövőben csakis friss hozzávalókból dolgozzak (talán éppen most veszítettem el a követőim nagy részét...).

 

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

Tészta:
160 g finomliszt
50 g korpás búzaliszt (Maros Malom)
50 g túró
100 g vaj
1 csapott ek. cukor
1 csapott tk. só
½ tojás
1–2 ek. víz

Töltelék:
200 g sertés szendvicssonka
100 g kockázott húsos szalonna
200 g sárgarépa (tisztított mennyiség)
1 édes paprika
70 g zöldpaprika
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1½ tojás
50 g tejföl
½ mk. őrölt szerecsendió
őrölt fekete bors
50 ml víz
2 ek. zsemlemorzsa a tésztára
125 g mozzarella

Elkészítés:

1. A tésztához a cukorral, sóval vegyített lisztkeveréket összemorzsolom a felkockázott, nem túl hideg vajjal, hozzáadom a felvert tojás felével elkevert túrót, valamint a vizet, és sima felületű tésztává gyúrom.
2. Lisztezett munkalapon akkora körlapra nyújtom, hogy ki tudjam vele bélelni a sütőformát a peremével együtt. A tésztát a formába igazítom, majd a szélét körben szépen eldolgozom, és ha szükséges, levágom. A tésztakosarat villával több helyen megszurkálom, majd nejlonzacskóba húzva 30 percre hűtőbe teszem.
3. A töltelékhez a szalonnát zsiradékmentes serpenyőben zsírjára pirítom, majd a szalonnát félreteszem, és a visszamaradt zsíron fedő alatt megpirítom a felaprított hagymát. Közben megsózom.
4. A sárgarépát hosszában félbevágom, a kapott darabokat is megfelezem, és vékonyra szelem. Ráteszem a hagymára, enyhén sózom, és lefedve párolom 1–2 percig. Felöntöm a vízzel, és előbb fedő alatt, majd anélkül félpuhára párolom.
5. Hozzáadom az egészen vékonyra szelt kétféle paprikát, az áttört fokhagymát, és fedő alatt összepárolom. Közben megfűszerezem és utánasózom, ha szükséges.
6. Belekeverem a vékonyra szelt sonkát, a pirított szalonnát, és 1–2 perc alatt készre sütöm. Langyosra hűtöm, majd elkeverem benne a felvert tojást és a tejfölt.
7. A tölteléket a zsemlemorzsával beszórt tésztakosárba simítom, körben elosztom rajta a kockára vágott mozzarellát, majd előmelegített sütőben megsütöm. Rácsra téve 15 percig hűlni hagyom, majd felszeletelem, és friss salátával együtt kitálalom.

Sütési hőfok: 170 °C
Sütési mód: hőlégkeverés
Sütési idő: kb. 40 perc

Amikor a bőség zavart okoz

Sárgabarackos sütemény kakaós morzsával 

 

 

Lekvár, ivólé és torta – mind a kajszifánk ajándéka. A megmaradt barackok pedig sütiben végezték, mert a folyamatos szüretelés közepette Kutyafül már nem győzte magában megenni. Az utolsó adag termés így megdicsőülhetett ebben a mindet-meg-akarom-enni-süteményben, amelyben a könnyű tészta és a roppanós kakaós morzsa imádnivalóan öleli körül a bújócskázó barackszemeket. A végső bírálatot természetesen az illetékes elvtárs végezte: Kutyafül, a pocakügyi főellenőr. Az ítélet szerencsére kedvező lett, így semmi sem veszett kárba.

 
Hozzávalók 28 × 18,5 cm-es sütőkerethez:

Tészta:
150 g finomliszt
50 g étkezési keményítő
75 g vaj
75 g porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 nagy (56 g-os) tojás
1 biocitrom reszelt héja
3 ek. frissen facsart citromlé
8 g sütőpor
30 g tejföl + 15 g víz keveréke (vagy 3–4 ek. tej)

Töltelék:
kb. 500 g sárgabarack
100 g sűrű kajszilekvár
1 ek. forró víz

Kakaós morzsa:
150 g finomliszt
25 g holland kakaópor
100 g cukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
100 g vaj

Elkészítés:

1. A kakaós morzsához a kétféle cukorral, kakaóporral elkevert lisztet összemorzsolom a puha vajjal, majd hűtőbe teszem, amíg a vaj megdermed benne.
2. A tésztához a puha vajat a porcukorral, vaníliás cukorral kihabosítom. Hozzáadom a tojást, a citromhéjat, a citromlevet, a vízzel elkevert tejfölt, majd beledolgozom a keményítővel, sütőporral vegyített lisztet.
3. A kuglóftésztához hasonló masszát a sütőpapírral bélelt vagy vajjal kikent sütőkeretbe kanalazom, és spatulával egyenletesen elsimítom.
4. A kajszilekvárt elkeverem a forró vízzel, majd egyenletesen megkenem vele a tésztát. (Ecsettel a legkönnyebb.)
5. A megmosott, szárazra törölt barackokat félbevágom, kimagozom, majd domború felükkel felfelé a lekváros rétegre sorakoztatom.
6. A kakaós morzsát a gyümölcsre szórom, majd előmelegített sütőben megsütöm.
7. A kész süteményt 5 percig a kikapcsolt sütőben pihentetem, majd tortarácsra téve teljesen kihűtöm. 6 × 6 cm-es négyzetekre vágom, és porcukorral meghintve kínálom.

Sütési hőfok: 185 °C
Sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. sínben)
Sütési idő: kb. 50 perc

Megjegyzés, tipp:
A sütemény 24–26 cm-es kapcsos tortaformában is elkészíthető.

 

Intenzív íz, természetes szín, stabil állag

Kajszilekvár 

 

Kutyafül álma valóra vált: lett saját kajszibarackfája, az első termésből pedig házi lekvár készült.
A többi kívánsága is sorra teljesül, amint eljön az ősz, majd pedig a karácsony. A kajszilekvárból ugyanis zserbót és Rákóczi-túróst sütök – csak hogy a kedvenc süteményeket említsem először. Tudniillik nálunk a lekvár és a dzsem főleg édességekbe kerül, nem pedig klasszikus módon pirítósra vagy friss házi kenyérre.
Sárgabaracklekvárt eddig csak egyszer főztem, a többit évről évre ajándékba kaptuk. Időközben azonban kifogytunk az adományokból, ezért pótolni kellett a hiányt. Még szerencse, hogy a kis fánk éppen az idén fordult termőre! Mivel későn virágzó fajta, nagyobb volt az esélye, hogy elkerüli a tavaszi fagyokat. A virágzás idején ugyan nálunk is fagyott, szerencsére ez mégsem okozott kárt.
Bár a gönci magyar kajszi zamata felülmúlhatatlan, a Pannóniából főzött lekvár is ízletes lett. Most először nem kell spórolnom vele: tele lett a kamrapolc, így mostantól gyakran süthetek saját házi lekvárból.
A kevés cukor miatt nálam a gyümölcs természetes íze dominál, ennek köszönhetően karakteresebb, gyümölcsközpontú végeredményt kapunk – inkább a kajszi koncentrált aromája érvényesül benne, mintsem a hagyományosan édes lekvár jellege.

 

Hozzávalók (1 kg kimagozott gyümölcshöz számolva):

érett kajszibarack (nálam Pannónia)
200–250 g cukor
½ citrom leve
½ zöldalma (opcionális)

Elkészítés:

1. A megmosott barackokat kimagozom (a sérült részeket eltávolítom), majd félbe- vagy negyedekre vágom.
2. A gyümölcsöt összekeverem a cukorral, és legalább 2 órán át állni hagyom, hogy levet eresszen. (Ez segíti az egyenletesebb főzést és a jobb állagot.)
3. Közepes–erős lángon elkezdem főzni, közben gyakran átkeverem, hogy ne égjen le. (A cél a víz minél gyorsabb elpárologtatása, vagyis a hatékony sűrítés, nem pedig a hosszú, lassú főzés. Ez a kívánt sűrűségtől függően általában 40–80 percet vesz igénybe.)
4. A főzés felénél krumplinyomóval áttöröm a gyümölcsöt, hozzáadom a finomra reszelt almát, majd alacsonyabb hőfokon tovább főzöm a lekvárt. (Az alma természetes pektintartalma elősegíti a sűrűsödést.)
5. Amikor a lekvár már majdnem elérte a kívánt állagot, és a kanálról lassan folyik le, egy keveset hideg tányérra cseppentek. Ha a csepp megtartja a formáját, hozzáadom a frissen facsart citromlevet, majd további 10–15 perc alatt készre főzöm.
6. A forró lekvárt steril üvegekbe töltöm, celofánt helyezek rájuk, azonnal lezárom, majd az üvegeket 5 percre fejre állítom. Ezután mindegyiket száraz dunsztba teszem, és ott hagyom teljesen kihűlni.

Megjegyzés, tipp:

A világosabb, egységes színű és teljesen homogén lekvárhoz a barack héját érdemes blansírozással eltávolítani (30–60 másodperces forró vizes fürdő, majd hideg vizes öblítés). Fontos azonban tudni, hogy ezzel a gyümölcs kicsit veszít az aromájából és a színintenzitásából.
Egy jó széles lábasban egyszerre csak 1 kg barackot célszerű főzni, mert így pektin használata nélkül is gyorsabban besűrűsödik. Én ilyen módon több kilogramm gyümölcsöt főztem meg külön lábasokban, adagonként kicsit több mint 1 óra alatt.
A héjjal főzött kajszilekvár színe a tárolás során kicsit sötétedhet, de ez nem feltétlenül jelent barnulást. A héj színanyagai mélyebb, természetesebb árnyalatot adnak a lekvárnak. A sötétedést elsősorban a hosszú hőhatás és az oxigén fokozza, ezért a gyors, hatékony párologtatás kedvezőbb. A citromlé segíti a szín megőrzését, míg a zöldalma elsősorban pektintartalma miatt javítja az állagot.

 

Füstös falatok nyári könnyedséggel

Grillezett húsgolyónyárs bébiparadicsom-mozzarella salátával és pirított kenyérrel

 

 

Ha nyár, akkor egyetlen grillező sem maradhat parlagon! Mi sem hagytuk tovább pihenni a miénket, amit tavaly Kutyafül eszkábált. Ez a komoly, nehéz darab most először jeleskedett a tarjasütésben, de azt a husit olyan gyorsan elpusztítottuk, hogy esélyem sem volt lefotózni. Ezek a grillezett húsgolyók szerencsére nem úszták meg, és mivel átmentek a kóstolási vizsgán, lencsevégre kaptam a meghagyott darabokat.
A fűszerezés egyszerű, a lényeg inkább a faszénparázson sütés – ez az, ami a húsnak kellemes, füstös ízt ad. Mellé már csak egy könnyű saláta kell: az imádott kis paradicsom és a fűszerekkel ízesített bébi-mozzarella kettőse! A ropogós pirított kenyeret el ne felejtsem – nélküle nem lenne teljes az élmény!

 

Hozzávalók 3–4 személyre:

Húsgolyónyárs:
500 g darált sertéscomb és -lapocka vegyesen
1 fej vöröshagyma
4 gerezd fokhagyma
1 csapott ek. őrölt pirospaprika
frissen tört fekete bors ízlés szerint
1 tk. szerecsendió, reszelve
1 ek. frissen aprított oregánó
só
napraforgóolaj a pácoláshoz

Saláta:
500 g bébi-szilvaparadicsom
2 cs. mini mozzarella
4 gerezd fokhagyma
2 ek. frissen aprított oregánó
frissen tört fekete bors ízlés szerint
1 csipet só
6 ek. extra szűz olívaolaj
1 ek. fehérborecet

Pirított kenyér:
személyenként 3-4 kis szelet házi kenyér
olívaolaj
só 

Elkészítés:

1. A nyársakhoz a megtisztított vöröshagymát tálba reszelem, hozzáadom az áttört fokhagymát, az aprított oregánót, a frissen tört borsot, sót, és belereszelem a szerecsendiót. Ráteszem a húst, és alaposan összedolgozom.
2. A húsból 21 golyócskát gömbölygetek, majd zárható dobozba vagy dobozokba szedem, és felöntöm annyi napraforgóolajjal, amennyi ellepi. Legalább 4 órára hűtőbe teszem, közben félidőben kicsit megrázom a dobozt.
3. A salátához a szárazra törölt paradicsomokat félbevágom, tálba teszem, frissen tört borssal enyhén fűszerezem, majd meglocsolom 3 evőkanál olívaolajjal és a fehérborecettel. Lefedett tálban hűtőbe teszem.
4. A mozzarelláról alaposan lecsepegtetem a lét, majd tálba teszem, és hozzáadom az áttört fokhagymát, az oregánót, a borsot, és a megmaradt olívaolajjal meglocsolva összeforgatom. Lefedve szintén hűtőbe teszem annyi időre, amíg a hús pácolódik.
5. A húsgolyókat hármasával vagy négyesével az előzőleg vízbe áztatott fa nyárspálcákra húzom, fél órát szobahőmérsékleten hagyom, majd faszénparázs fölé helyezett rostlapon, néhányszor átforgatva aranybarnára sütöm. Alufóliába csomagolom, és tálcára téve pihenni hagyom, amíg a pirított kenyeret és a salátát elkészítem.
6. A kenyérszeleteket egy pillanatra olívaolajba mártom, majd a sütés végén a rostlapon megpirítom. Sóval ízesítem.
7. A paradicsomot és a mozzarellát átforgatom, hogy az olaj ismét bevonja, majd egy-egy adag mozzarellát a tányér közepére halmozok, és köré helyezem a felezett bébi-szilvaparadicsomokat.
8. A grillezett húsgolyónyársakat elosztom a tányérokon, és mellé tálalom a salátát, valamint a pirított kenyeret.

Kertből a süteménybe

Kajszibarackos-mandulás linzer 

 

A sárgabarack természetes édessége és enyhe savassága szépen kiegészíti a mandula telt ízét, omlós tésztával keretezve pedig igazán szerethető lesz az eredmény. Öröm nézni, ahogyan a barackok belesimulnak a lágy mandulakrémbe!
Akinek van saját kajszibarackfája, örülhet – főleg ha a virága nem fagy el, vagy a már sárguló gyümölcsöt nem veri el a jég –, mert akkor megsütheti ezt a remek linzertortát. Én nagyon örültem, mert a két éve ültetett fácska idén fordult termőre, nem érte kár, és gyönyörű, nagy barackokat érlelt. A fa permetszert nem kapott, így szinte csak a por és a hangyák miatt kellett megmosni a helyenként már túlérett szemeket.
A tortára régebbről emlékeztem, sőt az akkor kissé hígra sikerült töltelékre is, így ezúttal óvintézkedésként picit módosítottam a recepten: a most felerészben zabpehelylisztből készült tésztára kekszmorzsát szórtam, a krémen pedig úgy változtattam, hogy kicsit szilárdabb legyen. Jól tettem, mert ezeknek az átalakításoknak hála már nem volt benne hiba.
Most érik a kései kajszibarack, úgyhogy ezt a linzert érdemes mielőbb megsütni!

 

Hozzávalók 24 cm-es piteformához:

Tészta:
100 g finomliszt
100 g zabpehelyliszt
80 g finomítatlan nádcukor
100 g vaj
egy csipet só
½ tojás

Töltelék:
2½ nagy tojás
40 g cukor
1 cs. vaníliás cukor
150 g blansírozott, darált mandula
10 g vaníliaízű pudingpor vagy étkezési keményítő
1 biocitrom reszelt héja
600 g sárgabarack (pl. Pannónia)
cukor a barackra (opcionális – a gyümölcs édességétől függően)
30 g kekszmorzsa a töltelék alá

Tálalás:
barackpálinka vagy narancslikőr (opcionális)

Elkészítés:

1. A tésztához cukorral, sóval vegyített lisztet összemorzsolom a vajjal, majd hozzáadom a fél tojást, és gyors mozdulatokkal sima tésztává gyúrom.
2. Lisztezett munkalapon akkorára nyújtom, hogy a sütőformát a peremével együtt ki tudjam bélelni. A túllógó tésztaszéleket levágom, a tésztakosarat villával több helyen megszurkálom, majd nejlonzacskóba húzva hűtőbe teszem.
3. A barackokat tálba teszem, felöntöm forró vízzel, majd 1 perc után lehúzom a héjukat, félbevágom és kiveszem a magot.
4. A krémhez a tojásokat a kétféle cukorral magas fokozaton habosra keverem, majd hozzáforgatom a pudingporral, reszelt citromhéjjal vegyített darált mandulát.
5. A mandulakrémet a kekszmorzsával beszórt tésztakosárba öntöm, elsimítom, majd körben elrendezem rajta a felezett barackokat (szükség szerint cukorral édesítem). Előmelegített sütőben megsütöm.
6. A tortát rácsra teszem, a barackokat megkenem likőrrel, és így hagyom kihűlni. Igény szerint porcukorral hintve tálalom.

Sütési hőfok: 170°C
Sütési mód: hőlégkeverés
Sütési idő: kb. 35 perc

 

Egy nyári kedvenc meglepő arca

Pikáns görögdinnye-saláta 

 

A görögdinnyének bizony jól áll a lilahagyma, a bors és a feta! Ugyan többnyire magában esszük, ám a szokások szerencsére felrúghatók. Egyszer valaki gondolt egy nagyot, és megalkotta a görögdinnyesalátát.
Tálalhatjuk puritán módon, mint én, de keverhetjük uborkával is. A tálalás pedig lehet még gazdagabb: bazsalikom, menta – nem rontja el annak, aki szereti –, az ínyenceknek pedig balzsamecet és pirított magvak is kerülhetnek rá. Nekem már ez az egyszerű változat is merész vállalás volt. Málnás balzsamecetet pedig mindenre azért nem locsolhatok. Anélkül is nagy villával faltam, egy influenszerlány lelkes falatozásának hatására. Meglepett, mennyire finom – igazi tengerpart-kompatibilis ebéd!

 

 
Hozzávalók 1 adaghoz:

400 g görögdinnye (héj nélkül mért mennyiség)
60 g feta
1 kis fej lilahagyma
frissen tört színes bors
3 ek. extra szűz olívaolaj
1 ek. fehérborecet

Elkészítés:

1. A behűtött, felnegyedelt görögdinnyéből ujjnyi vastag szeleteket vágunk, a mag nélküli részeket feldaraboljuk. Tálba tesszük.
2. A megtisztított lilahagymát V-gyaluval hajszálvékonyra szeljük, és a dinnyéhez adjuk.
3. Rászórjuk a villával darabosra tört fetát, meghintjük frissen tört színes borssal, meglocsoljuk olívaolajjal, fehérborecettel, és óvatosan összeforgatjuk. Lefedve 1 órára hűtőbe tesszük.
4. Tálalás előtt a dinnyesalátát óvatosan újra átforgatjuk és kitálaljuk.

Megjegyzés, tipp:

A salátához mehet némi uborka is, a merészebbek pedig bazsalikommal, mentával, citromhéjjal, pirított magvakkal vagy balzsamecettel is gazdagíthatják.