Könnyű málnás pohárkrém

 

 

 

Amikor egy forró, nyári napon hűsítő és gyorsan elkészíthető nyalánkságra vágyunk, a hűtőben lapuló megmaradt alapanyagok kifejezetten jól jönnek. A mascarpone és a tejszínhab nálam legalábbis boldogan lényegült át ezzé a könnyed pohárdesszertté, amelyet a málna friss zamata tesz emlékezetessé. – Az imádott gyümölcsből, amelyet a hajdani öreg-kishomoki málnabokrunk utódja érlelt tőlünk távol, nemrég két tálcányit kaptunk ajándékba. A jókora málnaszemek szinte könnyeket csaltak a szemünkbe, felidézve a szeretett telkünk emlékét. Évek óta keresem a helyet, ahová itt málnabokrot ültethetnék… Talán ez a finomság is segít ebben.

 
Hozzávalók 2 személyre:

100 g mascarpone
150 g tejszínhab
30 g porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
1 kezeletlen lime reszelt héja
200 g málna + a díszítéshez
citromfűlevélkék a tálaláshoz 

Elkészítés:

1. A málnát megmosom, majd alaposan lecsepegtetem.
2. A mascarponét kikeverem a porcukorral, vaníliás porcukorral, és belereszelem a lime héját.
3. Hozzáforgatom előbb a kemény habbá vert tejszínt, majd a málnát.
4. A habos gyümölcsös krémet elosztom két üvegpohárban, és friss málnaszemekkel, reszelt lime-héjjal, citromfűlevélkékkel díszítem. Behűtve tálalom.

 

 

 

Egyszerű fehér kenyér (kovászos élmény, dagasztás nélkül)

 

 

 

Ez a kenyér a kovászos élményt idézi, mégsem igényel hosszú, türelmes kelesztést – azoknak ajánlom, akiknek ez a kettő egyaránt számít. Ruganyos, lyukacsos, és valahogy ismerős: mintha a kovásszal készült kenyér emléke sűrűsödne benne.
Dagasztás ugyan nincs, de egy kis munkát azért nem úszhatunk meg: hajtogatással és pihentetéssel teremtem meg azt a bizonyos érzetet, a régről ismert karaktert. Egy félresikerült ciabattasütés során figyeltem fel erre először, azóta pedig tudatosan ebben a formában kerül az asztalra.
Szeretem, mert több napig is élvezhető: nem veszít abból a szerkezetből, ami miatt frissen is működik, így akár bruschettaként is hasonló élményt nyújt.
A nyári hőség elől előre menekülve most is megsütöttem, hogy ne a sütő melege, hanem maga a kenyér legyen velünk azokra a perzselő napokra, amelyeket a klímaváltozás hőkupolaként ránk mért. És ami talán a legfontosabb: hogy nem feltétlenül kell kovászosnak lennie ahhoz, hogy újra és újra ugyanazt a hatást adja.

Hozzávalók:

500 g fehér kenyérliszt (Maros malom)
1 tk. só
egy csipet cukor
4 ek. extra szűz olívaolaj
15 g friss élesztő (vagy kevesebb, ha van időnk a hosszabb pihentetésre)
450 ml víz
kevés korpás liszt a formázáshoz (Maros malom)

Elkészítés:

1. Az élesztőt tálba morzsolom és simára keverem a langyos vízzel, a cukorral.
2. Beleszórom a lisztet, a sót, és alaposan összekeverem. A tálat lefedem egy nejlonzacskóval, és a híg tésztát fél órán át pihenni hagyom.
3. Az egyik kezemet bevizezem, majd minden irányból alányúlva középre felhúzom a tésztát. (A tálon közben mindig fordítok egyet.) Lefedve újabb 20 percet pihentetem.
4. Ezután mindkét megnedvesített kezemmel két oldalról a már buborékos tészta alá nyúlok, felemelem, és hagyom, hogy a tészta a kezem alatt lelógjon. Ekkor leengedem a tálba, majd 90°-kal elforgatva ugyanígy alányúlok, majd visszaengedem a tálba. (A lelógó tésztavégek a tál aljához érve így a többi tészta alá kerülnek, levegőt juttatva bele). A hajtogatást megismétlem, majd megint 20 perc pihentetés következik.
5. A tésztát ismét a fenti módon hajtogatom és pihentetem, majd harmadik alkalommal is ugyanígy járok el. A formázás előtt ismét 20 perc pihentetést iktatok be.
6. A munkalapon megágyazok a tésztának: alaposan beszórom korpás liszttel. Ráborítom a tésztát, meghintem korpás liszttel, majd nedves kézzel téglalap alakúra kihúzom úgy, hogy a tészta teljes felülete egyenletes vastagságú legyen. Közben igyekszem a sütőforma szélességénél kisebb téglalapra formázni.
7. A tésztát nedves kézzel feltekerem, miközben szépre igazgatom, majd határozott mozdulattal felemelem, és a sütőpapírral bélelt formába fektetem. Egy másik formával vagy magas falú tepsivel lefedem, és 20-30 percet kelesztem.
8. A tetejét lespriccelem vízzel, kevés korpás lisztet szórok rá, és előmelegített sütőben ropogósra sütöm. A kész kenyeret rácsra teszem, kiemelem a formából, és a sütőpapírt kihúzva alóla, hagyom kihűlni.

Sütési hőfok: 240 °C
Sütési mód: alul-felül sütés (a sütő alsó harmadában)
Sütési idő: kb. 35 perc

 

Fehér csokoládés parfétorta földieperrel és roppanós étcsokoládéval

 

 

 

Szeretem azokat a desszerteket, amelyek már első pillantásra ünnepinek tűnnek, mégsem bonyolultak. Ez a parfétorta pontosan ilyen. A lágy, krémes parféalapot az eper frissessége és az étcsokoládé finom roppanása teszi igazán emlékezetessé. Többféle textúra találkozik egyetlen szeletben: hűs krém, gyümölcsös rétegek, vékony csokoládélapok és selymes eperöntet, amelyek egy ropogós, kekszes alapon harmonikusan egészítik ki egymást – ez teszi különösen vonzóvá.
Előnye, hogy előre elkészíthető, így tálaláskor már csak a díszítésre és az öntetre kell figyelni. Friss, zamatos gyümölccsel az igazi, de fagyasztott eperrel is jól működik. Egy forró nyári napon vagy egy családi ünnepi ebéd megkoronázásaként egyaránt kellemes, elegáns desszert.

 

 
Hozzávalók 2 l-es szilikon kuglófformához:

Alap:
10 dkg vajaskeksz
4 dkg olvasztott vaj

Krém:
25 dkg mascarpone
20 dkg fehér csokoládé
8 dkg porcukor
2. cs. Bourbon vaníliás cukor vagy 1 vaníliarúd magjai
3 tojássárga
4 dl habtejszín
1,5 dl tej
4 ek. tejszínes krémlikőr vagy tojáslikőr
3 zselatinlap

Epres réteg:
40 dkg (mirelit) földieper
porcukor ízlés szerint
1 ek. frissen facsart citromlé

Csokoládélapocskák:
12 dkg étcsokoládé

Díszítés:
étcsokoládé „szilánkok”

Elkészítés:

1. Az étcsokoládé lapocskákhoz a feldarabolt csokoládét vízgőz fölött felolvasztom, majd sütőpapírral letakart deszkára öntöm, és téglalap alakban vékonyan elkenem. Dermedésig hűtőbe teszem.
2. A félig fagyott epret feldarabolom, szűrőtálba teszem, és egy tálat alátéve hagyom teljesen felengedni.
3. A felfogott eperléhez hozzáadok annyit a kiolvadt darabolt eperből, hogy a másik adagban 20 dkg gyümölcs maradjon. Mindkét adagot ízlés szerinti mennyiségű porcukorral édesítem, és 1-1 teáskanál citromlével frissítem.
4. A fehér csokoládét durvára vágom. A zselatinlapokat hideg vízbe áztatom.
5. A parféalaphoz a tojássárgákat a porcukor felével és a vaníliás porcukorral fém tálba teszem, és a tejjel csomómentesre keverem. Forrásban lévő vízzel félig töltött lábas fölé állítva folyamatosan keverem, amíg a krém kissé besűrűsödik Elzárom alatta a lángot.
6. A forró tojáskrémben feloldom előbb az alaposan kinyomkodott zselatinlapokat, majd a fehér csokoládét. Miközben hagyom langyosra hűlni, néha átkeverem.
7. A szobahőmérsékletű mascarponét kikeverem a többi porcukorral, beledolgozom a likőrt, a tojáskrémet, majd hozzáforgatom a kemény habbá vert tejszínt. Hűtőbe teszem annyi időre, amíg a csokoládét lapocskákra szelem.
8. Ehhez a megdermedt étcsokoládélapot forró vízbe mártott késsel akkora téglalapokra vágom, hogy a krémre tudjam rétegezni.
9. A cukros darabolt eperről leöntöm a felesleges levet (a többi eperléhez adva).
10. A szilikonformát deszkára teszem, belesimítom a krém harmadát, majd körben szépen elosztva rápötyögtetem az eper harmadrészét, és ráhelyezek néhány csokoládélapocskát. Erre újabb réteg krém, eper és csokoládé kerül, majd ugyanebben a sorrendben fejezem be a rétegzést úgy, hogy a legvégére maradjon még egy kis krém.
11. A parfét folpackkal letakarva deszkástól mélyhűtőbe teszem annyi időre, amíg félig megdermed.
12. Az alaphoz a kekszet morzsalékosra töröm, összekeverem az olvasztott vajjal, és egyenletesen rásimítom a parféra. Mélyhűtőben hagyom teljesen megfagyni.
13. Az öntethez a keményítőt lábasba szóróm, csomómentesre keverem a korábban felfogott – és kevés eperdarabkát tartalmazó – eperlével, és kis lángon felfőzőm. Hűlni hagyom, majd behűtöm.
14. A parfétortát tálra vagy pala tálalólapra teszem, óvatosan lehúzom róla a formát, és a megmaradt csokilapocskákból készített „szilánkokkal” (és lehetőség szerint friss eperszemekkel, citromfűlevélkékkel) díszítem. Rálocsolom vagy mellé kínálom a hideg eperöntetet.

Megjegyzés, tipp:
Friss földieperrel is elkészíthetjük a parfét. Az öntethez az epret leturmixoljuk, és ezután főzzük fel a fenti módon.

 

 

 

Quiche Lorraine

 

 

Egyes receptek észrevétlenül költöznek be az ember emlékezetébe – mint ez a lotharingiai pite, amit évekkel ezelőtt sütöttem először. Bár az íze azonnal levett a lábamról, a finoman szólva is lapos pereme miatt megfogadtam, hogy egyszer majd újra nekifutok. Az „egyszer” aztán meglehetősen sokáig váratott magára.
A recept Michel Roux egyik könyvéből származik, ahol a különféle piték olyan tökéletes tartással pózolnak, mintha mi sem lenne ennél természetesebb. Az enyémek viszont korábban rendre elvesztették a magasságukat az elősütés során, ezért egy idő után szakítottam a hagyománnyal: a töltelék nálam egyenesen a nyers tésztakosárba kerül.
És hogy megérte-e újra elővenni ezt a receptet? Nagyon is. A selymes, gazdag töltelék és a kellemesen omlós, enyhén a frissen sült pogácsa tetejét idéző tészta olyan párost alkot, amely mellett nehéz csak egy darabnál megállni.

 
Hozzávalók 6 darabhoz:

Tészta:
200 g finomliszt
100 g vaj
1 mk. cukor
1 mk. só
1 kis tojás
1-2 ek. tej

Töltelék:
150 g húsos szalonna (kockázott vagy szeletelt)
60 g Gruyére vagy Comté sajt
100 ml habtejszín
1 kis tojás
1 tojássárgája
őrölt fekete bors
½ mk. őrölt szerecsendió
só

Elkészítés:

1. A tésztához a cukorral, sóval vegyített lisztet összemorzsolom a felkockázott, nem túl hideg vajjal, majd a tojást a közepébe ütöm, és a tejet is hozzáadva villával összedolgozom. Szükség esetén adok még hozzá tejet, és sima felületű tésztát gyúrok belőle.
2. A tésztát henger alakúra formázom, és 6 egyforma szeletre vágom. A szeleteket enyhén lisztezett munkalapon akkora lapocskákra nyújtom, hogy ki tudjam velük bélelni a (9 cm átmérőjű, 2 cm magas, kivehető aljú) pitesütőformákat.
3. Amint ez megtörtént, a formákon túllógó tésztaszéleket körben egyenesre vágom, a belsejüket pedig villával több helyen megszurkálom. A tésztakosárkákat tálcára rendezem, és nejlonzacskóba húzva 30 percre hűtőbe teszem.
4. Eközben a töltelékhez a szalonnát (ha szeletelt, előbb felcsíkozom) zsiradékmentes serpenyőben addig pirítom fedő alatt, hogy a zsírját kiengedje, majd szűrőkanálba öntve lecsepegtetem róla a zsírt.
5. Az öntethez a tejszínt alaposan összekeverem az egész tojással, a tojássárgájával, és megfűszerezem.
6. A tésztakosárkákban egyenlően elosztom a húsos szalonnát, megszórom reszelt sajttal, és mindegyiket meglocsolom az öntettel.
7. A pitéket előmelegített sütő középső rácsára téve pirulásig sütöm, majd tortarácsra szedem, és 2-3 perc elteltével kiemelem a formákból (lehetőleg az aljukon lévő sütőlapocskákat is leveszem róluk, hogy hűlés közben ne nedvesedjen fel a tészta).

Sütési hőfok: 170 °C
Sütési mód: hőlégkeverés
Sütési idő: kb. 23 perc

Megjegyzés, tipp:

Ezeket az egyszerű kis pitéket vendégváróként vagy előételként kínálhatjuk, de akár ebédre is ehetjük friss salátával együtt tálalva.
A lehulló tésztaszélekből én még egy plusz pitét ki tudtam hozni – igaz, az alja és a pereme kicsit vékonyabb lett, és tölteléknek már csak sajt jutott bele.

 

Diókrémes sifontorta

 

 

Ez a diókrémes sifontorta könnyű, mégis gazdag ízvilágú desszert, amelyben a dió, a vanília és a finom citrusos jegyek tökéletes harmóniát alkotnak. Úgy gondolom, méltóképpen megünnepeltük vele Kutyafül születésnapját – ráadásul kétszer is. A konyhafelújítás kellős közepén ugyanis nagyvonalúan megígértem neki, hogy amint elkészülünk, a fáradságos munkájáért diótortával kedveskedem majd. Kilátásba helyeztem azt is, hogy természetesen a szülinapjára is megsütöm, ahogy az nálunk már hagyomány.
Csakhogy a munkálatok igencsak elhúzódtak, így szép lassan belecsúsztunk a jeles napba. Emiatt a diótortából először szülinapi torta lett, később pedig az új konyha „bemutatásával” egybekötött, Anyáékkal közös ünneplésre is ezt sütöttem. Szóval végül mégis teljesült az ígéretem. A torta mindkét alkalommal jelesre vizsgázott.

Hozzávalók 16 cm-es tortaformához:

Sifonpiskóta:
4 nagy tojás
150 g porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
150 g finomliszt
50 g pirított, darált dióbél
25 g étkezési kukoricakeményítő
1 csapott tk. (3 g) sütőpor
50 ml forró víz
40 ml napraforgóolaj

Diókrém:
60 g étkezési kukoricakeményítő
450 ml tej
150 g vaj
120 g porcukor
1 cs. Bourbon vaníliás cukor
80 g darált dió
1 kezeletlen citrom reszelt héja

Díszítés:
70 g darált dióbél
8 db felezett dióbél  

Elkészítés:

1. A piskótához az egész tojásokat a porcukorral és a vaníliás porcukorral robotgéppel magas fokozaton 5 perc alatt habosra kavarom.
2. Alacsony fokozaton beleforgatom a keményítővel, sütőporral, pirított darált dióval vegyített lisztet, majd hozzákeverem a forró vizet és az olajat.
3. A folyékony tésztamasszát a sütőpapírral bélelt kapcsos tortaformába öntöm, és néhányszor a konyhapulthoz ütögetem, hogy a légbuborékok egy része távozzon belőle.
4. Előmelegített sütőben megsütöm, majd 10 percig a félig kinyitott ajtajú sütőben hagyom. A formában hagyva tortarácsra teszem, és így hagyom teljesen kihűlni.
5. A krémhez a keményítőt a porcukor felével lábasba szórom, kevés tejjel csomómentesre dolgozom, majd a többi tejjel felöntve közepes lángon pudingot főzök belőle. Folpackkal légmentesen lefedve kihűtöm.
6. A puha vajat a többi porcukorral és a vaníliás porcukorral felhabosítom, és belekeverem a reszelt citromhéjjal ízesített, pirított darált diót. Hozzáadom az előzőleg alaposan átkevert tejpudingot, és a krémet robotgéppel, alacsony fokozaton simára dolgozom.
7. A piskóta tetejét egyenesre vágom, az oldalát egy késsel körben elválasztom a sütőforma falától, majd kiveszem a formából, és három lapra szelem.
8. A krémet arányosan elosztva betöltöm a piskótalapokat, a megmaradt krémmel pedig körbekenem a tortát.
9. A torta tetejét és az oldalát megszórom darált dióval, majd bejelölöm a szeletek helyét, és felezett dióbéllel díszítem. Fogyasztásig hűtőbe teszem.

Sütési hőfok: 175 °C
Sütési mód: alul-felül sütés
Sütési idő: kb. 45 perc

 

 

Gombás rizottó

 

 

 

Szerintem én sosem fogom igazán megszeretni, de Kutyafülnek bármikor szívesen készítek olyan ételt, amiben gomba van. Ennek a rizottónak az illatán még én is elgyengültem egy kicsit – főzés közben pedig gyanúsan sokszor „ellenőriztem” azokat a falatokat, amelyekben szegfűgomba bújt meg. Meglepő módon ez az egyetlen gomba, ami még nekem is simán lecsúszik (nyilván a korábbi ausztriai élményeknek köszönhetően).
Jó nagy adagot főztem, mert tudtam, hogy Kutya nem bánja, ha másnap is ezt eheti – sőt.
Ritkán kerül nálunk gombaebéd az asztalra, úgyhogy ez most amolyan különleges alkalom lett. Ő pedig természetesen nagyon élvezte a helyzetet, hogy a teljes adag neki jutott.

 

 
Hozzávalók 3-4 személyre:

300 g vegyes gombakonzerv
200 g kerek szemű rizs
1 nagy fej vörös- vagy lila hagyma (vagy vegyesen)
100 g zöld húsú kaliforniai paprika
2 nagy gerezd fokhagyma
néhány ágacska friss oregánó
őrölt bors
só
3 ek. növényi olaj
25 g vaj
50 g parmezán
600-700 ml csirke alaplé

Elkészítés:

1. A rizst alaposan átmosom és hagyom lecsepegni.
2. A hagymát félbevágom, vékonyra szelem, finoman megsózom, és a felaprított kaliforniai paprikával együtt a felhevített olajon fedő alatt félig megpárolom.
3. Az aprított fokhagymával együtt további 1-2 percet párolom, majd beleteszem a rizst, és néha megkeverve 2 percig pirítom.
4. Hozzáadom az előzőleg lecsepegtetett – és szükség esetén kisebbre vágott – gombakeveréket, őrölt borssal fűszerezem, és lefedve 2 percig párolom.
5. Rámerek 2 nagy merőkanál forró alaplevet, és közepes lángon főzöm addig, amíg a levét elfövi. Ekkor újabb merőkanál lét adok hozzá. Ezt addig folytatom, amíg a rizs roppanósra puhul, és már alig van leve.
6. Friss oregánóval fűszerezem, belekeverem a puha vajat, a reszelt parmezánt, és azon melegében tálalom az ételt.

 

 

Epres-mascarponekrémes desszert (sütés nélkül)

 

 

 

A sós pitékhez szokott formám régóta várta már a pillanatot, hogy végre egy sütés nélküli édesség kapcsán is főszerephez jusson. A minap érkezett háztáji földiepernél nem is kellett sokáig gondolkodni, mi legyen a sorsa: egy része rögtön desszertté változott.
A legjobb az egészben, hogy alig volt vele dolgom: egy-két gyors mozdulat, a többit pedig a hűtő intézte.
Bár nem diétás darab, mégis meglepően friss és könnyed lett. Kánikula-kompatibilis a javából: hűsít, gyorsan fogy, és esélye sincs megromlani.

 
Hozzávalók 36×13 cm-es piteformához:

Kekszes alap:
250 g vajaskeksz (Finest Bakery Butterkeks – Aldi)
120 g vaj

Krém:
250 g mascarpone
200 ml habtejszín (dobozos – Aldi vagy Lidl)
50 g porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
3 ek. frissen facsart, átszűrt citromlé
1 nagy biocitrom reszelt héja

Továbbá:
200-250 g kis szemű földieper + a díszítéshez
citromfűlevélkék

Elkészítés:

1. Az alaphoz a kekszet késes aprítóval ledarálom vagy zacskóba töltve nyújtófával morzsalékosra töröm.
2. A vajat felolvasztom, kicsit hűlni hagyom, majd alaposan összekeverem a kekszmorzsával, és kibélelem vele a sütőformát. Hűtőbe teszem dermedni.
3. A krémhez a mascarponét a porcukorral, vaníliás porcukorral, reszelt citromhéjjal és -lével, valamint a tejszínnel közepes fokozaton addig keverem, amíg kemény és kissé habos lesz.
4. A lehűtött kekszes alapot óvatosan kiemelem a formából, és tálcára teszem.
5. A kekszkosarat sorban kirakom a félbevágott eperszemekkel, rásimítom a krém nagy részét, és a tetejét kanállal megmintázom.
6. A megmaradt krémet habzsákba töltöm, és rózsákat nyomok a krémre. A félretett eperszemekkel és citromfűlevélkékkel kidíszítem a desszertet. Behűtve kínálom. 

Megjegyzés, tipp:

A kekszmorzsát érdemes először a forma oldalához nyomkodni, majd a maradékot az alján eloszlatni – így szebb, egyenletesebb alapot kapunk.
Nagy szemű eper esetén kevesebb krém is elegendő, hogy ne maradjon belőle felesleg.
A használt habtejszín magas zsírtartalma miatt szépen felverhető és stabil krémet ad, ezért ebben a receptben külön zselatinra nincs szükség.

 

 

Kelt hagymás lepény

 

 

A kelt tészta nálam örök szerelem, akár sós, akár édes. Amikor ezt a hagymás lepényt megláttam egy receptgyűjteményben, rögtön tudtam, hogy nem marad sokáig a „majd egyszer kipróbálom” kategóriában. Hamar adta magát az alkalom: egy hosszúra nyúlt, munkával teli időszak lezárásaként jólesett a házias, vigaszdíjnak is beillő finomság. Ez a frissen sült hagymás lepény pillanatok alatt eltűnt a tányérról, aminél jobb reklám talán nem is kell neki.
A hagyma mennyisége elsőre talán ijesztőnek tűnhet, de itt ez a lényeg, ettől lesz karakteres és igazán szaftos a töltelék. Sütés közben elveszíti a nyers erejét, helyette enyhén édeskés, lágy ízvilág marad, ami kerek egészet alkot. Az sem utolsó szempont, hogy utána nem kell tartani kellemetlen mellékhatásoktól, így egy jó beszélgetés vagy akár egy romantikus együttlét is gond nélkül belefér.
A kelt tészta könnyedsége és levegős szerkezete tökéletes alapot ad a szalonnával gazdagított hagymás rétegnek. A végeredmény egyszerre rusztikus és hívogató, olyan fogás, amelyből ritkán elég egyetlen szelet.

 
Hozzávalók 24 cm átmérőjű piteformához:

Tészta:
200 g finomliszt
1 mk. cukor
1 mk. só
40 g vaj
1 felvert tojás fele
6 g friss élesztő
kb. 100 ml tej

Töltelék:
450 g vöröshagyma (tisztított mennyiség)
200 dkg húsos szalonna (szeletelt vagy kockázott)
100 dkg tejföl
1 ½ tojás
10 g vaj + a formához

Elkészítés:

1. A töltelékhez a megtisztított hagymát V gyaluval vékony karikákra szelem és megsózom.
2. A húsos szalonnát 1 dkg felhevített vajon üvegesre párolom, majd ráteszem a hagymát, és néha megkeverve puhára párolom. Hűlni hagyom.
3. A tésztához a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolt élesztő simára keverem a tejjel, majd egy kevés liszttel betakarva felfuttatom.
4. Hozzáadom a sót, a langyos olvasztott vajat, egy felvert tojás felét, és lágy tésztává dagasztom. Lisztezett munkalapra teszem, és 10 percet letakarva pihentetem.
5. A tésztát ezután akkora körlapra nyújtom, hogy ki tudjam vele bélelni a sütőformát, a peremét is beleértve.
6. A tésztát ezután a nyújtófa segítségével a vékonyan kivajazott sütőformába fektetem.
7. A tojás a felvert tojás másik felével együtt a tejfölhöz keverem, megfűszerezem, majd a hagymához forgatom, és egyenletesen elosztom a tésztán. Előmelegített sütő alsó harmadában megsütöm. Rácsra téve hagyom langyosra hűlni.

Sütési hőfok: 200 °C
Sütési mód: alul-felül sütés (a sütő alsó harmadában)
Sütési idő: kb. 30 perc

 

Foszlós joghurtos vajaskifli

 

 

Van az a péksütemény, ami túl csábító ahhoz, hogy kitartsunk az elveink mellett: „csak egyet eszem”, majd pár perc múlva gyanúsan megfogyatkozik a tepsi tartalma. Ez a foszlós joghurtos vajaskifli pont ilyen. A joghurttól puha, a vajtól ellenállhatatlanul foszlós, és olyan illatokkal tölti meg az egyébként is hívogató új konyhánkat, hogy Kutyafül is hirtelen sürgős ügyet talál a sütő körül. Bármikor vevők vagyunk rá, hiszen kiflievésre mindig lehet okot találni – sőt, valójában még ok sem kell hozzá.

 

Hozzávalók 12 darabhoz:

500 g finomliszt
1 ek. cukor
1 csapott ek. só
25 g friss élesztő
200 dkg görög joghurt
kb. 150 ml víz
150 g vaj a töltéshez
1 kis tojás a kenéshez
szezámmag a szóráshoz

Elkészítés:

1. Az élesztőt a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolom, és simára keverem a vízzel hígított langyos joghurttal. Betakarom egy kis liszttel, és felfuttatom.
2. A sót is hozzáadva lágy tésztává dagasztom, és vékonyan kiolajozott tálban, letakarva kelni hagyom.
3. A tésztából 12 gombócot gömbölygetek, és miután 15 percet pihentettem, enyhén lisztezett munkalapon kb. 32 cm hosszú ellipszis alakúra kinyújtom. Letakarva további 10 percet pihentetem.
4. Egy tésztalapot függőleges helyzetben a munkalapra teszek, az egyik felén elosztok néhány puha vajdarabkát, és ráhajtom a szabadon maradt részt. Az így kapott tésztaháromszöget hosszabbra nyújtom, az alapjánál kissé széthúzom, és mindkét tenyeremet rányomva feltekerem. Így készítem el a többi kiflit is.
5. A péksüteményeket hajtással lefelé a sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom, és letakarva megkelesztem.
6. A tetejüket lekenem felvert tojással, megszórom szezámmaggal, és előmelegített sütőben megsütöm a kifliket. Rácsra téve hagyom kihűlni.

Sütési hőfok: 200 °C
Sütési mód: alul-felül sütés
Sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés, tipp:

Először csak hat kiflit készítek el, a többi tésztagombóccal ezután foglalkozom, mert így a második adagnak is van ideje megkelni az idő alatt, amíg az első tepsivel kisül.