Lejárt szavatosság, csavaros megoldás

Kolbászos csavart 

 

Szégyen ide, szégyen oda, egy kis üveg házi sültpaprika-lekvár nyolc (!!!) éven át várta, hogy felbontsam. A szavatossága 2018-ban járt le. Megélt egy költözést és sok átpakolgatást. Tudtam én, hogy van nekem ilyenem, de valahogy csak nem akart felbontódni. Most végre kiötöltem hozzá egy receptet.
Az üveg felbontásakor a fedél belső szélére körben rászáradt paprikakrém látványa tárult elém, de a többi cucc gyönyörű élénk színű volt, az óvatos kóstolás pedig mosolyt csalt az arcomra. Juhé, a szavidőn jócskán túl is van élet! A gyümölcsből készült lekvárnak általában nincs baja, ha évekig áll a polcon, de azért ebből nem vonnék le messzemenő következtetéseket a hosszú ideje lejárt zöldségkrémek fogyaszthatóságára vonatkozóan. Viszont az enyém meglepően jól tartotta magát. Gyorsan fel is használtam a felét, és ez a lélekmelengetőnek is beillő sós péksütemény lett belőle, amiből Anya is kapott, mert most hatványozottan ráfért.
Aki azt gondolja, lemérgeztem az anyukámat a sok éves paprikalekvárral, az nagyot téved, mert az előkóstolók mi voltunk Kutyával, és nem haltunk bele. Sőt, boldogan bevállaltuk a repetát, mert ez a csavarmány bizony nagyon eteti magát.
Reggelire, uzsonnára vagy vacsorára, gőzölgő citromos teát szürcsölve mellé, valódi élmény.

Hozzávalók 12 darabhoz:

Tészta:
500 g finomliszt
20 g cukor
1 tk. só
40 g extra szűz olívaolaj
1 nagy felvert tojás fele
15 g friss élesztő
300 ml alacsony zsírtartalmú tej
50 ml víz (ha szükséges)

Kencefice:
70 g házi sültpaprika-lekvár (vagy paprikakrém)
30 g sűrített paradicsom
2 gerezd zúzott fokhagyma
őrölt fekete bors

Töltelék:
100 g aprított szárazkolbász
100 g aprított édes paprika (pl. Palermo, Ramiro)
30 g finomra aprított lilahagyma
120 g reszelt gouda vagy mozzarella

Továbbá:
a felvert tojás másik fele a kenéshez
szezámmag a szóráshoz

Elkészítés:

1. Az élesztőt a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolom, simára keverem a langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatom.
2. Beleteszem a sót, az olajat, a felvert tojás felét, és megdagasztom. Ha szükséges, kevés langyos vizet adok hozzá. Vékonyan kivajazott tálba teszem, és letakarva megkelesztem.
3. A megkelt tésztából két gombócot gömbölygetek, majd 10 perc pihentetés után enyhén lisztezett munkalapon mindkettőt 45×35 cm-es téglalapra nyújtom.
4. A kence hozzávalóit összekeverem, megkenem vele az egyik tésztalapot, majd rászórom az aprított kolbász, a paprika és a lilahagyma keverékét, valamint a reszelt sajtot, és kissé lenyomkodom. Befedem a másik tésztalappal.
5. A töltött tésztát a hosszabbik oldala mentén 12 db kb. 4 cm széles csíkra vágom, majd a rövidebbik oldala mentén félbevágom. Így 24 tésztacsíkot kapok.
6. Két töltött tésztacsíkot egymásra teszek, hosszában a közepére hurkapálcát fektetek, majd kissé lenyomom, és a két végénél fogva ellentétes irányban megcsavarom. A többit is így formázom meg, majd a péksüteményeket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom, és 15 percig kelesztem.
7. A tetejüket lekenem a maradék felvert tojással, megszórom szezámmaggal, és előmelegített sütőben aranybarnára sütöm, majd langyosra hűlve kínálom.

Sütési hőfok: 180 °C
Sütési mód: hőlégkeverés
Sütési idő: kb. 18 perc

 

 

 

Francia rakott krumpli laktózmentesen

Burgonya gratin darált hússal 

 

A burgonya gratin szerintem az egyik legjobb dolog, ami a krumplival történhet. Pedig ha a tejszínt leszámítom, tulajdonképpen ez is rakott krumpli. Mégis, pont a készítési technika az, ami miatt a magyar rakott krumplit nem szeretem. És ezen még nagy kedvencem, a tejföl sem segít. Sőt, éppen az a bajok fő okozója, ugyanis a főtt krumplival együtt annyi vizet engednek ki magukból, hogy az elegendő ok arra, hogy a rakott krumpli nálam ne a klasszikus módon, hanem inkább sült krumplival vagy épp gratinként kerüljön asztalra. Utóbbit évek óta darált hússal csinálom, mert így szeretjük a legjobban.
A darált húsos raguba édes paprika helyett került már újhagyma vagy póré, de mehet bele akár sárgarépa is. Sőt, volt olyan, hogy hús helyett csak zöldségekkel rétegeztem a krumplit. A fűszerezés szintén variálható, kinek-kinek ízlése szerint. Én most a habtejszínt cseréltem le kókusztejszínre. Hamar bebizonyosodott, hogy azzal is pont olyan finom!

Hozzávalók 16 cm átmérőjű tortaformához:

Húsragu:
250 g darált sertéshús (comb és lapocka vegyesen)
100 g kaliforniai paprika (aprított mennyiség)
1 kis fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
½ tk. őrölt pirospaprika
½ tk. őrölt kurkuma
1 mk. currypor
1 mk. borsikafű
½ mk. őrölt római kömény
½ mk. őrölt szerecsendió
őrölt fekete bors, ízlés szerint
só, ízlés szerint
½ tk. teljes értékű nádcukor
100 ml száraz fehérbor
50 ml kókusztejszín
1 tk. szilárd kókuszzsír

Öntet:
150 ml kókusztejszín
25 ml víz
20 g étkezési keményítő
¼ mk. őrölt szerecsendió
őrölt fekete bors

Továbbá:
400 g sárga krumpli (hámozott mennyiség)
1 cs. laktózmentes bébi mozzarella
kevés kókuszzsír a formához

Elkészítés:

1. A felaprított vöröshagymát és a paprikát a felforrósított kókuszzsíron fedő alatt megdinsztelem, közben enyhén sózom.
2. Hozzáadom az áttört fokhagymát, a darált húst, majd megszórom a fűszerekkel, és alaposan összekeverem.
3. A hagymás alapot közepes lángon addig sütöm, amíg a hús kifehéredik, majd felöntöm a borral, és addig főzöm, amíg a levét elfövi.
4. Hozzákeverem a kókusztejszínt, azt is teljesen elforralom róla, majd a húst kissé lepirítom. Kétfelé osztom és félreteszem.
5. A meghámozott krumplit 2–3 mm-es karikákra vágom, majd egy réteget – egymással kissé fedésben – körkörösen lerakok a sütőpapírral bélelt, kókuszzsírral vékonyan kikent kapcsos tortaformába. Elosztom rajta a fele adag húst, amire újabb krumpliréteg kerül. Befedem a maradék hússal, és a sort ismét krumplival zárom. A tetején körkörösen elosztom a mozzarellagolyócskákat.
6. Az öntethez a hozzávalókat csomómentesre keverem, és ráöntöm a gratin tetejére.
7. Alufóliával letakarva a tortaformát a hideg sütőbe teszem, bekapcsolom a sütőt, és a hőfok elérésétől számítva 30 percig a fólia alatt, majd további kb. 30 percig fólia nélkül pirulásig sütöm. 15 percig hűlni hagyom, majd tálalom. (Két személyre elegendő.)

Sütési hőfok: 200°C
Sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)

Megjegyzés, tipp:

Kerek vagy szögletes sütőtálban is elkészíthetjük.
Én teljesen kihűtöttem a gratint, hogy a fotózáshoz ép szeleteket tudjak vágni belőle, és ne csússzon szét. A krémessége emiatt sajnos nem igazán látható.

 

Új konyha, új kulináris kalandok

Carne con pimientos – Mexikói ihletésű sertéstarja paprikával, lime-os tejfölöntettel és paradicsom salsával

 

Az új konyhánk nemcsak a főzés körülményeit változtatta meg, hanem úgy tűnik, észrevétlenül az ízlésemet is formálni kezdte: olyan alapanyagokhoz nyúlok, amelyek korábban valamiért kimaradtak a repertoárból. A sertéstarja például egészen új felfedezés. A legutóbbi grillélményemről írt bejegyzésből azonban a világ végre megtudhatta a régóta őrzött titkot: ez a húsfajta eddig miért maradt ki mindig a bevásárlókosaramból annak ellenére, hogy régen is ízlett nekem.
Mivel a hétvégi grillezéshez nem használtam fel mindegyik szeletet, a lehetőség megnyílt másfajta elkészítési módok előtt. El is kezdtem azon gondolkodni, mi legyen belőle. Közben a hűtőben ott várt három gyönyörű, színes kaliforniai paprika is. Ez a két hozzávaló rögtön egy fűszeres, mexikói hangulatú étel felé terelte a gondolataimat, aminek az emléke korábbról derengett. A mexikói konyhát egyébként is csípem, hiszen hozzánk hasonlóan bátran használja a fűszereket, tehát ugyanúgy karakteres ízek jellemzik. Semmi sem állhatott hát a klasszikus carne con pimientos ihlette, szemet gyönyörködtető fogás útjába.
A gazdag ízű tarja, a háromféle paprika és a fűszerek együtt pontosan azt a kombinációt adják, ami számomra igazán szerethetővé teszi. És ha mindez kiegészül egy kis pikáns tejfölöntettel, friss paradicsomsalátával és az általam is nagyon kedvelt tortillalappal, akkor lesz csak igazán nagy az örömöm.
Bár sok hozzávalóból áll, mégis könnyen és viszonylag gyorsan elkészíthető étel. Az ebédlőasztal éke, egyszerűen csodás ez a színkavalkád!

Hozzávalók 2–3 személyre:

Pácolt sertéstarja:
4 szelet sertéstarja (kb. 500 g)
3–4 gerezd fokhagyma
1 tk. só
½ tk. frissen őrölt fekete bors
1 tk. őrölt római kömény
1 tk. füstölt pirospaprika
½ tk. szárított oregánó
1 lime reszelt héja
2–4 ek. olívaolaj
1 ek. lime-lé

Paprikás alap:
300 g piros, sárga és zöld kaliforniai paprika
1 nagy fej (kb. 140 g) vöröshagyma
1 ek. sűrített paradicsom (vagy 150 g friss paradicsom / 100 g darabolt paradicsomkonzerv)
1 csipet habanero csilipehely (vagy ízlés szerint)
50 ml víz (sűrített paradicsom használata esetén)
1 ek. aprított friss koriander vagy petrezselyem
2 ek. olívaolaj

Lime-os tejfölöntet:
150 g tejföl
1 kis gerezd zúzott fokhagyma
1 tk. aprított friss koriander vagy petrezselyem
1 bio lime reszelt héja
1 csipet só
frissen őrölt fekete bors
1 ek. lime-lé

Paradicsom salsa:
250 g érett paradicsom
50 g lilahagyma (tisztított mennyiség)
½ jalapeno csilipaprika
1 ek. aprított friss koriander vagy petrezselyem
frissen őrölt fekete bors
só
1 ek. extra szűz olívaolaj
1 ek. lime-lé

Tálalás:
személyenként 1–2 házi tortilla lap

Elkészítés:

1. A tejfölöntethez a hozzávalókat összekeverem, majd tálalásig hűtőbe teszem.
2. A salsához a megmosott paradicsomokat apró kockákra vágom. A megtisztított lilahagymát finomra aprítom. A félbevágott, kimagozott csilipaprikát vékonyra szeletelem vagy felaprítom. Az így előkészített zöldségeket összekeverem, meglocsolom az olívaolajjal, a lime-lével, majd megsózom, megborsozom, és beleforgatom az aprított koriandert vagy petrezselymet. Lefedve legalább 15 percig pihentetem.
3. Az ujjnyi vastag tarjaszeleteket kissé kiklopfolom, majd a rostjaira merőlegesen vékonyan felcsíkozom.
4. A pác hozzávalóit összekeverem, és beleforgatom a húscsíkokat. Lefedve legalább 20 percig pihentetem. (Ha előző este pácolom be, akkor több olajat, de kevesebb sót használok, és sütéskor szükség szerint utánasózom.)
5. A paprikás alaphoz a megmosott kaliforniai paprikákat félbevágom, a magházukat kiveszem, majd vékony csíkokra szeletelem. A megtisztított vöröshagymát előbb félbevágom, majd vékonyra szelem. (Amennyiben friss paradicsomot használok, azt felkockázom.)
6. A húst felhevített serpenyőben (szükség szerint kevés olívaolajat adva hozzá) 2–3 részletben közepes lángon megsütöm. (Akkor tekinthető késznek, ha a csíkok szép pirult kérget kaptak.) Félreteszem.
7. A vöröshagymát enyhén sózom, és a hús kisült zsírján – ha szükséges, kevés olívaolajat adva hozzá – pár percig lefedve párolom. Hozzáadom a háromféle kaliforniai paprikát, a csilipelyhet, és nagy lángon pirítani kezdem. Addig sütöm, amíg a paprika kissé megpuhul, de még megőrzi a roppanós állagát.
8. Hozzáadom a sűrített paradicsomot, röviden lepirítom, majd felöntöm a vízzel, és összeforralom. (Friss paradicsom vagy darabolt paradicsomkonzerv használata esetén azt is ekkor adom hozzá, és addig főzöm, amíg kissé összeesik, a leve pedig besűrűsödik.)
9. A húst a paprikás alapra teszem, majd az egészet összeforgatom, és még néhány percig együtt pirítom.
10. Tálalás előtt meglocsolom a lime-os tejfölöntettel, megszórom aprított friss korianderrel vagy petrezselyemmel, majd paradicsom salsával és átmelegített tortillalapokkal együtt tálalom.

Megjegyzés, tipp:

A carne con pimientos jelentése egyszerűen „hús paprikával”, ezért nem egyetlen, szigorúan meghatározott receptet takar, hanem olyan ételtípust, amelyben a hús és a paprika párosa kerül előtérbe.
Leginkább marhahússal készítik, de a sertéstarja is jó választás, mert a márványozottsága miatt a pirítás során sem szárad ki.
A színes kaliforniai paprika nemcsak látványosabbá teszi az ételt, hanem ízükben is megkülönböztethetők: a piros és a sárga paprika édesebb, míg a zöld színű frissebb, és kicsit karakteresebb ízű.
Tortillába töltve, friss salsával és tejföllel fajita módra kínálható; párolt rizzsel vagy sült burgonyával laktató főétel. Szeletelt avokádóval vagy avokádókrémmel (guacamole) kiegészítve pedig még inkább tex-mex hangulatúvá tehető. Egyszerűen friss kenyérrel tálalva is megállja a helyét.

 

Vigyázat! Gombaundor ellen is hatásos lehet!

Gombás rizottó 

 

 

Szerintem én sosem fogom igazán megszeretni, de Kutyafülnek bármikor szívesen készítek olyan ételt, amiben gomba van. Ennek a rizottónak az illatán még én is elgyengültem egy kicsit – főzés közben pedig gyanúsan sokszor „ellenőriztem” azokat a falatokat, amelyekben szegfűgomba bújt meg. Meglepő módon ez az egyetlen gomba, ami még nekem is simán lecsúszik (nyilván a korábbi ausztriai élményeknek köszönhetően).
Jó nagy adagot főztem, mert tudtam, hogy Kutya nem bánja, ha másnap is ezt eheti – sőt.
Ritkán kerül nálunk gombaebéd az asztalra, úgyhogy ez most amolyan különleges alkalom lett. Ő pedig természetesen nagyon élvezte a helyzetet, hogy a teljes adag neki jutott.

 

 
Hozzávalók 3–4 személyre:

300 g vegyes gombakonzerv
200 g kerek szemű rizs
1 nagy fej vörös- vagy lila hagyma (vagy vegyesen)
100 g zöld húsú kaliforniai paprika
2 nagy gerezd fokhagyma
néhány ágacska friss oregánó
őrölt bors
só
3 ek. növényi olaj
25 g vaj
50 g parmezán
600–700 ml csirke alaplé

Elkészítés:

1. A rizst alaposan átmosom és hagyom lecsepegni.
2. A hagymát félbevágom, vékonyra szelem, finoman megsózom, és a felaprított kaliforniai paprikával együtt a felhevített olajon fedő alatt félig megpárolom.
3. Az aprított fokhagymával együtt további 1–2 percet párolom, majd beleteszem a rizst, és néha megkeverve 2 percig pirítom.
4. Hozzáadom az előzőleg lecsepegtetett – és szükség esetén kisebbre vágott – gombakeveréket, őrölt borssal fűszerezem, és lefedve 2 percig párolom.
5. Rámerek 2 nagy merőkanál forró alaplevet, és közepes lángon főzöm addig, amíg a levét elfövi. Ekkor újabb merőkanál lét adok hozzá. Ezt addig folytatom, amíg a rizs roppanósra puhul, és már alig van leve.
6. Friss oregánóval fűszerezem, belekeverem a puha vajat, a reszelt parmezánt, és azon melegében tálalom az ételt.