Gombás rizottó

 

 

 

Szerintem én sosem fogom igazán megszeretni, de Kutyafülnek bármikor szívesen készítek olyan ételt, amiben gomba van. Ennek a rizottónak az illatán még én is elgyengültem egy kicsit – főzés közben pedig gyanúsan sokszor „ellenőriztem” azokat a falatokat, amelyekben szegfűgomba bújt meg. Meglepő módon ez az egyetlen gomba, ami még nekem is simán lecsúszik (nyilván a korábbi ausztriai élményeknek köszönhetően).
Jó nagy adagot főztem, mert tudtam, hogy Kutya nem bánja, ha másnap is ezt eheti – sőt.
Ritkán kerül nálunk gombaebéd az asztalra, úgyhogy ez most amolyan különleges alkalom lett. Ő pedig természetesen nagyon élvezte a helyzetet, hogy a teljes adag neki jutott.

 

 
Hozzávalók 3-4 személyre:

300 g vegyes gombakonzerv
200 g kerek szemű rizs
1 nagy fej vörös- vagy lila hagyma (vagy vegyesen)
100 g zöld húsú kaliforniai paprika
2 nagy gerezd fokhagyma
néhány ágacska friss oregánó
őrölt bors
só
3 ek. növényi olaj
25 g vaj
50 g parmezán
600-700 ml csirke alaplé

Elkészítés:

1. A rizst alaposan átmosom és hagyom lecsepegni.
2. A hagymát félbevágom, vékonyra szelem, finoman megsózom, és a felaprított kaliforniai paprikával együtt a felhevített olajon fedő alatt félig megpárolom.
3. Az aprított fokhagymával együtt további 1-2 percet párolom, majd beleteszem a rizst, és néha megkeverve 2 percig pirítom.
4. Hozzáadom az előzőleg lecsepegtetett – és szükség esetén kisebbre vágott – gombakeveréket, őrölt borssal fűszerezem, és lefedve 2 percig párolom.
5. Rámerek 2 nagy merőkanál forró alaplevet, és közepes lángon főzöm addig, amíg a levét elfövi. Ekkor újabb merőkanál lét adok hozzá. Ezt addig folytatom, amíg a rizs roppanósra puhul, és már alig van leve.
6. Friss oregánóval fűszerezem, belekeverem a puha vajat, a reszelt parmezánt, és azon melegében tálalom az ételt.

 

 

Epres-mascarponekrémes desszert (sütés nélkül)

 

 

 

A sós pitékhez szokott formám régóta várta már a pillanatot, hogy végre egy sütés nélküli édesség kapcsán is főszerephez jusson. A minap érkezett háztáji földiepernél nem is kellett sokáig gondolkodni, mi legyen a sorsa: egy része rögtön desszertté változott.
A legjobb az egészben, hogy alig volt vele dolgom: egy-két gyors mozdulat, a többit pedig a hűtő intézte.
Bár nem diétás darab, mégis meglepően friss és könnyed lett. Kánikula-kompatibilis a javából: hűsít, gyorsan fogy, és esélye sincs megromlani.

 
Hozzávalók 36×13 cm-es piteformához:

Kekszes alap:
250 g vajaskeksz (Finest Bakery Butterkeks – Aldi)
120 g vaj

Krém:
250 g mascarpone
200 ml habtejszín (dobozos – Aldi vagy Lidl)
50 g porcukor
2 cs. Bourbon vaníliás cukor, darálva
3 ek. frissen facsart, átszűrt citromlé
1 nagy biocitrom reszelt héja

Továbbá:
200-250 g kis szemű földieper + a díszítéshez
citromfűlevélkék

Elkészítés:

1. Az alaphoz a kekszet késes aprítóval ledarálom vagy zacskóba töltve nyújtófával morzsalékosra töröm.
2. A vajat felolvasztom, kicsit hűlni hagyom, majd alaposan összekeverem a kekszmorzsával, és kibélelem vele a sütőformát. Hűtőbe teszem dermedni.
3. A krémhez a mascarponét a porcukorral, vaníliás porcukorral, reszelt citromhéjjal és -lével, valamint a tejszínnel közepes fokozaton addig keverem, amíg kemény és kissé habos lesz.
4. A lehűtött kekszes alapot óvatosan kiemelem a formából, és tálcára teszem.
5. A kekszkosarat sorban kirakom a félbevágott eperszemekkel, rásimítom a krém nagy részét, és a tetejét kanállal megmintázom.
6. A megmaradt krémet habzsákba töltöm, és rózsákat nyomok a krémre. A félretett eperszemekkel és citromfűlevélkékkel kidíszítem a desszertet. Behűtve kínálom. 

Megjegyzés, tipp:

A kekszmorzsát érdemes először a forma oldalához nyomkodni, majd a maradékot az alján eloszlatni – így szebb, egyenletesebb alapot kapunk.
Nagy szemű eper esetén kevesebb krém is elegendő, hogy ne maradjon belőle felesleg.
A használt habtejszín magas zsírtartalma miatt szépen felverhető és stabil krémet ad, ezért ebben a receptben külön zselatinra nincs szükség.