Ez a kenyér a kovászos élményt idézi, mégsem igényel hosszú, türelmes kelesztést – azoknak ajánlom, akiknek ez a kettő egyaránt számít. Ruganyos, lyukacsos, és valahogy ismerős: mintha a kovásszal készült kenyér emléke sűrűsödne benne.
Dagasztás ugyan nincs, de egy kis munkát azért nem úszhatunk meg: hajtogatással és pihentetéssel teremtem meg azt a bizonyos érzetet, a régről ismert karaktert. Egy félresikerült ciabattasütés során figyeltem fel erre először, azóta pedig tudatosan ebben a formában kerül az asztalra.
Szeretem, mert több napig is élvezhető: nem veszít abból a szerkezetből, ami miatt frissen is működik, így akár bruschettaként is hasonló élményt nyújt.
A nyári hőség elől előre menekülve most is megsütöttem, hogy ne a sütő melege, hanem maga a kenyér legyen velünk azokra a perzselő napokra, amelyeket a klímaváltozás hőkupolaként ránk mért. És ami talán a legfontosabb: hogy nem feltétlenül kell kovászosnak lennie ahhoz, hogy újra és újra ugyanazt a hatást adja.
Dagasztás ugyan nincs, de egy kis munkát azért nem úszhatunk meg: hajtogatással és pihentetéssel teremtem meg azt a bizonyos érzetet, a régről ismert karaktert. Egy félresikerült ciabattasütés során figyeltem fel erre először, azóta pedig tudatosan ebben a formában kerül az asztalra.
Szeretem, mert több napig is élvezhető: nem veszít abból a szerkezetből, ami miatt frissen is működik, így akár bruschettaként is hasonló élményt nyújt.
A nyári hőség elől előre menekülve most is megsütöttem, hogy ne a sütő melege, hanem maga a kenyér legyen velünk azokra a perzselő napokra, amelyeket a klímaváltozás hőkupolaként ránk mért. És ami talán a legfontosabb: hogy nem feltétlenül kell kovászosnak lennie ahhoz, hogy újra és újra ugyanazt a hatást adja.
Hozzávalók:
500 g fehér kenyérliszt (Maros malom)
1 tk. só
egy csipet cukor
4 ek. extra szűz olívaolaj
15 g friss élesztő (vagy kevesebb, ha van időnk a hosszabb pihentetésre)
450 ml víz
kevés korpás liszt a formázáshoz (Maros malom)
Elkészítés:
- Az élesztőt tálba morzsolom és simára keverem a langyos vízzel, a cukorral.
- Beleszórom a lisztet, a sót, és alaposan összekeverem. A tálat lefedem egy nejlonzacskóval, és a híg tésztát fél órán át pihenni hagyom.
- Az egyik kezemet bevizezem, majd minden irányból alányúlva középre felhúzom a tésztát. (A tálon közben mindig fordítok egyet.) Lefedve újabb 20 percet pihentetem.
- Ezután mindkét megnedvesített kezemmel két oldalról a már buborékos tészta alá nyúlok, felemelem, és hagyom, hogy a tészta a kezem alatt lelógjon. Ekkor leengedem a tálba, majd 90°-kal elforgatva ugyanígy alányúlok, majd visszaengedem a tálba. (A lelógó tésztavégek a tál aljához érve így a többi tészta alá kerülnek, levegőt juttatva bele). A hajtogatást megismétlem, majd megint 20 perc pihentetés következik.
- A tésztát ismét a fenti módon hajtogatom és pihentetem, majd harmadik alkalommal is ugyanígy járok el. A formázás előtt ismét 20 perc pihentetést iktatok be.
- A munkalapon megágyazok a tésztának: alaposan beszórom korpás liszttel. Ráborítom a tésztát, meghintem korpás liszttel, majd nedves kézzel téglalap alakúra kihúzom úgy, hogy a tészta teljes felülete egyenletes vastagságú legyen. Közben igyekszem a sütőforma szélességénél kisebb téglalapra formázni.
- A tésztát nedves kézzel feltekerem, miközben szépre igazgatom, majd határozott mozdulattal felemelem, és a sütőpapírral bélelt formába fektetem. Egy másik formával vagy magas falú tepsivel lefedem, és 20-30 percet kelesztem.
- A tetejét lespriccelem vízzel, kevés korpás lisztet szórok rá, és előmelegített sütőben ropogósra sütöm. A kész kenyeret rácsra teszem, kiemelem a formából, és a sütőpapírt kihúzva alóla, hagyom kihűlni.
Sütési mód: alul-felül sütés (a sütő alsó harmadában)
Sütési idő: kb. 35 perc
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése