Megtáltosodtam, és egyszerűen nem bírom abbahagyni a paradicsomevést! Mintha csak pótolnám azt a mennyiséget, amit az eltelt évtizedekben kihagytam. Néhány paradicsomos ételt azért már gyerekként is szerettem, de sem nyersen, sem fonnyasztva nem voltam hajlandó magamhoz venni. Ennek a méltatlan állapotnak egyszer s mindenkorra akkor lett vége, amikor három évvel ezelőtt elültettük a saját koktélparadicsom palántáinkat. Az első évi mézédes termésbe olyannyira beleszerelmesedtem, hogy azóta a nyár csakis azért lett kedves nekem, mert finom paradicsomot érlel. (Minden másért viszont utálom ezt az évszakot!)
Többnyire frissen fogyasztom, salátának, de szívesen használom más módon is: most például tésztához, amihez burratát is vettem. Ezt a lágy sajtféleséget a tengerparti nyaralásaink alkalmával volt szerencsém először megkóstolni a pizza tetején. Nagy szerencse, hogy nemrég megláttam a boltban, és azonnal meg is vettem. Igaz, nem olcsó, de annál mindenképp jobb, mint ha cukros üdítőre vagy egyéb egészségtelenségekre költenénk a pénzt.
Bár a burratának nincs különösebb íze, az állaga annál inkább jellegzetes. A külső mozzarellaburokba rejtett stracciatella, vagyis a tejszínes mozzarellaszálaknak köszönhető krémesség nekem nagyon bejön. Mindez a saját termesztésű paradicsommal karöltve éppen elegendő egy finom, krémes tésztaétel elkészítéséhez. – Igazi, nyár végi olasz hangulat a magyar Alföldön, ami újfent meggyőzött arról, hogy a paradicsomból sosem lehet elég.
Többnyire frissen fogyasztom, salátának, de szívesen használom más módon is: most például tésztához, amihez burratát is vettem. Ezt a lágy sajtféleséget a tengerparti nyaralásaink alkalmával volt szerencsém először megkóstolni a pizza tetején. Nagy szerencse, hogy nemrég megláttam a boltban, és azonnal meg is vettem. Igaz, nem olcsó, de annál mindenképp jobb, mint ha cukros üdítőre vagy egyéb egészségtelenségekre költenénk a pénzt.
Bár a burratának nincs különösebb íze, az állaga annál inkább jellegzetes. A külső mozzarellaburokba rejtett stracciatella, vagyis a tejszínes mozzarellaszálaknak köszönhető krémesség nekem nagyon bejön. Mindez a saját termesztésű paradicsommal karöltve éppen elegendő egy finom, krémes tésztaétel elkészítéséhez. – Igazi, nyár végi olasz hangulat a magyar Alföldön, ami újfent meggyőzött arról, hogy a paradicsomból sosem lehet elég.
Hozzávalók 2 személyre:
500 g penne
125 g burrata
300 g bébiparadicsom
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek. nádcukor
őrölt fekete bors
só
2 ek. balzsamecet
4 ek. olívaolaj
7-8 nagy bazsalikomlevél
Elkészítés:
- A vöröshagymát félbevágom, vékonyra szelem, enyhén sózom, és 2 evőkanál felhevített olívaolajon lefedve megdinsztelem. Kissé le is pirítom.
- Közben a megmosott, szárazra törölt bébiparadicsomokat hosszában félbevágom, a fokhagymát pedig felaprítom. Ráteszem a dinsztelt hagymára, rászórom a cukrot, hozzáadom a balzsamecetet, és összekeverem. Lefedve közepes lángon addig főzöm, amíg a paradicsom megfonnyad.
- A párolt paradicsom 2/3-át eközben magas falú pohárba öntöm, hozzáadom a burratát, a bazsalikomleveleket, a maradék olívaolajat, majd sózom, és őrölt borssal fűszerezem. Botmixerrel pépesítem.
- A tésztát eközben forrásban lévő, sós vízben főzni kezdem. Amint megfőtt, leszűröm.
- A serpenyőben hagyott párolt paradicsomhoz hozzáadok 2 evőkanálnyi tésztafőzővizet, rászedem a megfőtt pennét, és jól összeforgatom. Hozzáöntöm a burratás paradicsompürét, és összekeverem. Ha szükséges, utánasózom. Kitálalom, és friss bazsalikomlevéllel díszítem.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése