A jó ötletek gyakran kíváncsiságból születnek

Almás sárgarépafasírt 

 

Ismét egy szokatlan párosítás! Régebben nagyon kedveltem a sárgarépafasírtot, de kíváncsiságból egyszer kipróbáltam az almával dúsított változatát. Gyakran készítettem így, annyira jól vizsgázott, aztán valahogy mégis feledésbe merült. Szerencsére megint eszembe jutott.
A répa eleve édeskés ízű, az alma pedig ezt még inkább felerősíti. Kellemesen puha, és a legjobb az egészben, hogy mártogatósba tunkolhatjuk. A hozzávalók lereszelését viszont nem igazán csípem, mert a lendület hevében rendre az ujjam bánja. De reszelés nélkül nincs almás répafasírt, így hát reszelek, hogy ehessek.
Hús mellé köretnek vagy főzelék feltétjeként is adhatjuk, de magában, egy jó mártogatóssal sem utolsó.

 

Hozzávalók:

2 nagy sárgarépa
1 nagy alma (pl. Idared)
1 fej lilahagyma
2 tojás
kb. 4 ek. finomliszt
só
őrölt fekete bors (opcionális)
kevés növényi olaj vagy mangalicazsír a sütéshez

Elkészítés:

1. A megtisztított répát nagy lyukú reszelőn lereszelem.
2. A megmosott almát négybe vágom, és nagy lyukú reszelőn, héjastól egy másik tálba reszelem.
3. Kinyomkodom a levét, és a felaprított lilahagymával együtt a reszelt répához adom. Sóval és igény szerint őrölt borssal fűszerezem.
4. Hozzákeverem a tojást, a lisztet, majd a masszából 1-1 evőkanálnyit halmozok a felhevített olajra. A kanál hátával kissé lenyomkodom, és közepes lángon mindkét oldalukon pirosra sütöm a fasírtokat.
5. Papírtörlőre szedem, majd önmagában mártogatóssal kínálom, vagy köretként tálalom.

 

Lejárt szavatosság, csavaros megoldás

Kolbászos csavart 

 

Szégyen ide, szégyen oda, egy kis üveg házi sültpaprika-lekvár nyolc (!!!) éven át várta, hogy felbontsam. A szavatossága 2018-ban járt le. Megélt egy költözést és sok átpakolgatást. Tudtam én, hogy van nekem ilyenem, de valahogy csak nem akart felbontódni. Most végre kiötöltem hozzá egy receptet.
Az üveg felbontásakor a fedél belső szélére körben rászáradt paprikakrém látványa tárult elém, de a többi cucc gyönyörű élénk színű volt, az óvatos kóstolás pedig mosolyt csalt az arcomra. Juhé, a szavidőn jócskán túl is van élet! A gyümölcsből készült lekvárnak általában nincs baja, ha évekig áll a polcon, de azért ebből nem vonnék le messzemenő következtetéseket a hosszú ideje lejárt zöldségkrémek fogyaszthatóságára vonatkozóan. Viszont az enyém meglepően jól tartotta magát. Gyorsan fel is használtam a felét, és ez a lélekmelengetőnek is beillő sós péksütemény lett belőle, amiből Anya is kapott, mert most hatványozottan ráfért.
Aki azt gondolja, lemérgeztem az anyukámat a sok éves paprikalekvárral, az nagyot téved, mert az előkóstolók mi voltunk Kutyával, és nem haltunk bele. Sőt, boldogan bevállaltuk a repetát, mert ez a csavarmány bizony nagyon eteti magát.
Reggelire, uzsonnára vagy vacsorára, gőzölgő citromos teát szürcsölve mellé, valódi élmény.

Hozzávalók 12 darabhoz:

Tészta:
500 g finomliszt
20 g cukor
1 tk. só
40 g extra szűz olívaolaj
1 nagy felvert tojás fele
15 g friss élesztő
300 ml alacsony zsírtartalmú tej
50 ml víz (ha szükséges)

Kencefice:
70 g házi sültpaprika-lekvár (vagy paprikakrém)
30 g sűrített paradicsom
2 gerezd zúzott fokhagyma
őrölt fekete bors

Töltelék:
100 g aprított szárazkolbász
100 g aprított édes paprika (pl. Palermo, Ramiro)
30 g finomra aprított lilahagyma
120 g reszelt gouda vagy mozzarella

Továbbá:
a felvert tojás másik fele a kenéshez
szezámmag a szóráshoz

Elkészítés:

1. Az élesztőt a cukorral vegyített liszt közepébe morzsolom, simára keverem a langyos tejjel, és egy kis liszttel betakarva felfuttatom.
2. Beleteszem a sót, az olajat, a felvert tojás felét, és megdagasztom. Ha szükséges, kevés langyos vizet adok hozzá. Vékonyan kivajazott tálba teszem, és letakarva megkelesztem.
3. A megkelt tésztából két gombócot gömbölygetek, majd 10 perc pihentetés után enyhén lisztezett munkalapon mindkettőt 45×35 cm-es téglalapra nyújtom.
4. A kence hozzávalóit összekeverem, megkenem vele az egyik tésztalapot, majd rászórom az aprított kolbász, a paprika és a lilahagyma keverékét, valamint a reszelt sajtot, és kissé lenyomkodom. Befedem a másik tésztalappal.
5. A töltött tésztát a hosszabbik oldala mentén 12 db kb. 4 cm széles csíkra vágom, majd a rövidebbik oldala mentén félbevágom. Így 24 tésztacsíkot kapok.
6. Két töltött tésztacsíkot egymásra teszek, hosszában a közepére hurkapálcát fektetek, majd kissé lenyomom, és a két végénél fogva ellentétes irányban megcsavarom. A többit is így formázom meg, majd a péksüteményeket sütőpapírral bélelt tepsire sorakoztatom, és 15 percig kelesztem.
7. A tetejüket lekenem a maradék felvert tojással, megszórom szezámmaggal, és előmelegített sütőben aranybarnára sütöm, majd langyosra hűlve kínálom.

Sütési hőfok: 180 °C
Sütési mód: hőlégkeverés
Sütési idő: kb. 18 perc

Megjegyzés, tipp:
A készítés lépéseit itt megnézheted.

 

 

Francia rakott krumpli laktózmentesen

Burgonya gratin darált hússal 

 

A burgonya gratin szerintem az egyik legjobb dolog, ami a krumplival történhet. Pedig ha a tejszínt leszámítom, tulajdonképpen ez is rakott krumpli. Mégis, pont a készítési technika az, ami miatt a magyar rakott krumplit nem szeretem. És ezen még nagy kedvencem, a tejföl sem segít. Sőt, éppen az a bajok fő okozója, ugyanis a főtt krumplival együtt annyi vizet engednek ki magukból, hogy az elegendő ok arra, hogy a rakott krumpli nálam ne a klasszikus módon, hanem inkább sült krumplival vagy épp gratinként kerüljön asztalra. Utóbbit évek óta darált hússal csinálom, mert így szeretjük a legjobban.
A darált húsos raguba édes paprika helyett került már újhagyma vagy póré, de mehet bele akár sárgarépa is. Sőt, volt olyan, hogy hús helyett csak zöldségekkel rétegeztem a krumplit. A fűszerezés szintén variálható, kinek-kinek ízlése szerint. Én most a habtejszínt cseréltem le kókusztejszínre. Hamar bebizonyosodott, hogy azzal is pont olyan finom!

Hozzávalók 16 cm átmérőjű tortaformához:

Húsragu:
250 g darált sertéshús (comb és lapocka vegyesen)
100 g kaliforniai paprika (aprított mennyiség)
1 kis fej vöröshagyma
2 nagy gerezd fokhagyma
½ tk. őrölt pirospaprika
½ tk. őrölt kurkuma
1 mk. currypor
1 mk. borsikafű
½ mk. őrölt római kömény
½ mk. őrölt szerecsendió
őrölt fekete bors, ízlés szerint
só, ízlés szerint
½ tk. teljes értékű nádcukor
100 ml száraz fehérbor
50 ml kókusztejszín
1 tk. szilárd kókuszzsír

Öntet:
150 ml kókusztejszín
25 ml víz
20 g étkezési keményítő
¼ mk. őrölt szerecsendió
őrölt fekete bors

Továbbá:
400 g sárga krumpli (hámozott mennyiség)
1 cs. laktózmentes bébi mozzarella
kevés kókuszzsír a formához

Elkészítés:

1. A felaprított vöröshagymát és a paprikát a felforrósított kókuszzsíron fedő alatt megdinsztelem, közben enyhén sózom.
2. Hozzáadom az áttört fokhagymát, a darált húst, majd megszórom a fűszerekkel, és alaposan összekeverem.
3. A hagymás alapot közepes lángon addig sütöm, amíg a hús kifehéredik, majd felöntöm a borral, és addig főzöm, amíg a levét elfövi.
4. Hozzákeverem a kókusztejszínt, azt is teljesen elforralom róla, majd a húst kissé lepirítom. Kétfelé osztom és félreteszem.
5. A meghámozott krumplit 2–3 mm-es karikákra vágom, majd egy réteget – egymással kissé fedésben – körkörösen lerakok a sütőpapírral bélelt, kókuszzsírral vékonyan kikent kapcsos tortaformába. Elosztom rajta a fele adag húst, amire újabb krumpliréteg kerül. Befedem a maradék hússal, és a sort ismét krumplival zárom. A tetején körkörösen elosztom a mozzarellagolyócskákat.
6. Az öntethez a hozzávalókat csomómentesre keverem, és ráöntöm a gratin tetejére.
7. Alufóliával letakarva a tortaformát a hideg sütőbe teszem, bekapcsolom a sütőt, és a hőfok elérésétől számítva 30 percig a fólia alatt, majd további kb. 30 percig fólia nélkül pirulásig sütöm. 15 percig hűlni hagyom, majd tálalom. (Két személyre elegendő.)

Sütési hőfok: 200°C
Sütési mód: alul-felül sütés (alulról a 2. rácson)

Megjegyzés, tipp:

Kerek vagy szögletes sütőtálban is elkészíthetjük.
Én teljesen kihűtöttem a gratint, hogy a fotózáshoz ép szeleteket tudjak vágni belőle, és ne csússzon szét. A krémessége emiatt sajnos nem igazán látható.

 

A Gomba-pizza nyomában – egy kísérlet margójára

Hagymás-baconös kenyérlepény paradicsommal 

 

A hagymás-baconös a kedvenc pizzám! Nemcsak az, amit itthon készítek, de a nagybánhegyesi Gomba Büfétől is, ahonnan legtöbbször itthonra is hozunk magunkkal a Bánfürdőbe való kiruccanásaink alkalmával. Bár mostanában a nápolyi stílusú pizzát részesítjük előnyben, a fent említett büfében készülő változat továbbra is dobogós helyen van nálunk. A tésztája ugyanis valahol félúton van a nápolyi és a tipikus magyar pizzatészta között: se nem túl vastag, se nem túl vékony, miközben a széle különleges felületű, ropogós, és szerkezetében némileg az olasz pizzára hasonlít.
Gondoltam, megpróbálom lemásolni, de mivel a tészta receptje titkos, nekem kellett kitalálnom, hogyan készíthetik. Be is szereztem hozzá egy nagy, kerek, lyukacsos aljú tepsit, hogy még a formát is prezentálhassam. Persze, a megfelelő liszt és recept mellett a sütő és a sütési hőfok is éppolyan fontos. Ám ipari pizzasütő híján jelentős lemaradással indultam, ráadásul csak kenyérliszt volt itthon – igaz, abból legalább jóféle.
A ciabatta tésztájával kezdtem a kísérletezést, de tudtam, hogy azzal más lesz az eredmény. Igazam lett, mégis nagyon finom volt úgy is, bár a híg tészta alul kitüremkedett a tepsi minden egyes lyukacskáján. Beláttam, hogy az nem ehhez a tepsihez való. Mégsem hagyott nyugodni a dolog. Egyértelműnek látszott, hogy a már jól bevált pizzatésztám sem lesz jó az elképzelt recepthez, úgyhogy utánanéztem a nápolyi stílusúnak. Viszont semmi kedvem nem volt olasz lisztet venni, sem pedig 24–72 órát várni a pizzaevésre. Úgy gondoltam, másfél napig azért még kibírom, ezért az alábbi módon készítettem el.
Szerencsére a megfelelő sütő hiányában is sikert arattam, még ha nem is tudtam létrehozni a Gombáéhoz hasonló tésztát. A széle viszont legalább ropogósra sült, a feltét pedig mindent visz! Az apró hiányérzetet pedig paradicsommal ellensúlyoztam, amiből ugyebár nálunk mostanában sosem lehet elég.
Érdemes volt kivárni az időt, amíg asztalra került a közös kedvencünk, amit végül inkább kenyérlepénynek neveztem el, hogy a pizzaszakértők ne vonják vissza tőlem a pizza szó használati jogát.

Hozzávalók 1 db 30 cm-es kenyérlepényhez:

Tészta (75% hidratáltságú):
185 g magas fehérjetartalmú kenyérliszt (Maros Malom) vagy erős pizzaliszt
139 g víz
5 g só
1 nagy borsószemnyi friss élesztő

Kencefice:
130 g tejföl
1 tk. magos dijoni mustár
2–3 gerezd zúzott fokhagyma
1 tk. morzsolt oregánó
1 tk. akácméz
őrölt fekete bors

Feltét:
180–200 g lila- és vöröshagyma vegyesen (hámozott mennyiség)
150 g kockázott bacon
150 g mozzarella
120 g szilvaparadicsom (San Marzano)
só

Elkészítés:

1. A tésztához (sütés előtt kb. 18 órával) a lisztet összekeverem 125 g hideg vízzel, majd letakarva 20 percig pihentetem.
2. Az élesztőt simára keverem a maradék vízzel, a tésztához dolgozom, majd a sót is belekeverem.
3. A tésztát nedves kézzel mind a négy irányból felhúzom, és középre hajtom. Letakarva 20 percig pihentetem.
4. Az előbbi módon még kétszer meghajtogatom, és közben ugyanúgy 20-20 percig pihentetem. (Ha elég feszes és rugalmas a tészta, már nincs szükség több hajtogatásra.)
5. A tésztát az alján és az oldalán is vékonyan kiolajozott dobozba teszem, és légmentesen lefedve, szobahőmérsékleten (kb. 23 °C-on) kelesztem kb. 16 órát.
6. A tésztát óvatosan az enyhén lisztezett munkalapra borítom, gombóccá formázom, majd visszateszem a dobozba, és lefedve pihentetem további 1,5–2 órát.
7. Közben a kence hozzávalóit alaposan összekeverem, és szobahőmérsékleten hagyom.
8. A bacont zsiradékmentes serpenyőben fedő alatt addig pirítom, hogy a zsírját kiengedje, majd ráteszem a vékonyra szelt hagymát, megsózom, és lefedve puhára párolom. Kihűtöm.
9. A megmosott paradicsomokat vastagabb karikákra szelem. A mozzarellát felszeletelem.
10. A megkelt tésztát enyhén lisztezett munkalapra borítom, a közepét az ujjaimmal óvatosan kinyomkodom, majd átemelem a sütőpapírral bélelt, napraforgóolajjal vékonyan megkent kerek tepsi közepére. A szélét érintetlenül hagyva akkorára formázom, amekkora a tepsi.
11. Megkenem a kence felével, körben elosztom rajta a mozzarella szeleteket, a baconös hagymát, a paradicsomkarikákat, és előmelegített sütőben megsütöm.
12. A forró kenyérlepényt tortarácsra teszem, kicsit hűlni hagyom, majd a formából kicsúsztatva cikkekre vágom. A maradék kencét mellé tálalom. (A pizzaszeletek szélét abba mártogatom).

Sütési hőfok: 240 °C
Sütési mód: hőlégkeverés
Sütési idő: kb. 20 perc

Megjegyzés, tipp:

Az enyémhez hasonló kerek, lyukacsos tepsi helyett sütőpapírral fedett normál tepsiben is megsüthetjük a kenyérlepényt.

Krumpli helyett batáta – egy igazán jó csere

Batátás omlett 

 

A tojásos-hagymás krumpli régi kedvencünk, korábban gyakran került asztalra nálunk, de amióta az egyik fő alkotóeleme, a tojás már nem számít olcsó hozzávalónak, ritkán készítem. De így legalább ez a drágaság vigyáz az alakunkra!
Többnyire klasszikus sült krumplival készítem, rántottaszerűen, de kipróbáltam már más módszerrel is: a krumplit pici zsiradékon megpárolva és kissé lepirítva. Mindkét verzió nyerő, de az utóbbi azért mégiscsak egészségesebb annál, mint amikor a krumplit előbb olajban kisütöm.
Krumpli híján egyszer batátával is elkészítettem, ami olyan jó ötletnek bizonyult, hogy úgy éreztem, mindenképp meg kell itt mutatnom.
Az édes, krémes batáta, a pirult hagyma és a sült tojás együtt nekem még jobban is ízlik, mint az eredeti változat. Most omletthez hasonlóan készítettem, mert így esztétikusabb.
Ez egy igazán kiadós villásreggeli vagy ebéd a hűvös őszi napokra.

Hozzávalók 1 személyre:

150 g batáta (aprított mennyiség)
1 fej vöröshagyma
3 tojás
35 g ementáli sajt (opcionális)
őrölt fekete bors
só
1 tk. nádcukor (opcionális)
4 ek. olívaolaj
1 tk. aprított petrezselyemzöld a díszítéshez
kenyér a tálaláshoz (opcionális)

Elkészítés:

1. A megtisztított vöröshagymát félbevágom és hosszában vékonyra szeletelem. Két evőkanál felhevített olívaolajon fedő alatt megpárolom, közben sózom, majd kicsit lepirítom.
2. Az olajat pótolom, ráteszem az előkészített batátát, enyhén sózom, majd alaposan összeforgatom a hagymával. Lefedve, közepes lángon, néha megkeverve addig sütöm, amíg a batáta megpuhul. (Nem túl édes batáta esetén a cukrot a sütés vége felé szóróm rá, és 1 perc alatt készre sütöm.)
3. A felkockázott sajtot összekeverem a megpuhult batátával, őrölt borssal fűszerezem, majd ráöntöm a felvert tojást. Miután az egyik oldala megsült, egy kiolajozott másik serpenyő segítségével átfordítom, és készre sütöm.
4. Az elkészült ételt tányérra csúsztatom, megszórom frissen aprított petrezselyemmel, és pirított vagy friss, ropogós héjú kenyeret kínálok hozzá.

Megjegyzés, tipp:

Ha van kimaradva 1–2 tojásfehérjém, azt is az egész tojásokhoz szoktam keverni.
A sütés foka ízlésfüggő – én jobban kedvelem aranybarnára sülve, de a klasszikus francia omlett világos színű, és belül krémes.
Ezt az ételt általában nem omletthez hasonló módon sütöm, hanem sütés közben inkább összetöröm a tojást. Így rusztikusabb, rántottaszerű lesz az eredmény.
A sajt nélküli változatot vegetáriánusoknak is ajánlom.

 

A paradicsom uralta a nyarat

Krémes, paradicsomszószos penne burratával 

 

 

Megtáltosodtam, és egyszerűen nem bírom abbahagyni a paradicsomevést! Mintha csak pótolnám azt a mennyiséget, amit az eltelt évtizedekben kihagytam. Néhány paradicsomos ételt azért már gyerekként is szerettem, de sem nyersen, sem fonnyasztva nem voltam hajlandó magamhoz venni. Ennek a méltatlan állapotnak egyszer s mindenkorra akkor lett vége, amikor három évvel ezelőtt elültettük a saját koktélparadicsom palántáinkat. Az első évi mézédes termésbe olyannyira beleszerelmesedtem, hogy azóta a nyár csakis azért lett kedves nekem, mert finom paradicsomot érlel. (Minden másért viszont utálom ezt az évszakot!)
Többnyire frissen fogyasztom, salátának, de szívesen használom más módon is: most például tésztához, amihez burratát is vettem. Ezt a lágy sajtféleséget a tengerparti nyaralásaink alkalmával volt szerencsém először megkóstolni a pizza tetején. Nagy szerencse, hogy nemrég megláttam a boltban, és azonnal meg is vettem. Igaz, nem olcsó, de annál mindenképp jobb, mint ha cukros üdítőre vagy egyéb egészségtelenségekre költenénk a pénzt.
Bár a burratának nincs különösebb íze, az állaga annál inkább jellegzetes. A külső mozzarellaburokba rejtett stracciatella, vagyis a tejszínes mozzarellaszálaknak köszönhető krémesség nekem nagyon bejön. Mindez a saját termesztésű paradicsommal karöltve éppen elegendő egy finom, krémes tésztaétel elkészítéséhez. – Igazi, nyár végi olasz hangulat a magyar Alföldön, ami újfent meggyőzött arról, hogy a paradicsomból sosem lehet elég.

 

Hozzávalók 2 személyre:

500 g penne
125 g burrata
300 g bébiparadicsom
1 fej vöröshagyma
3 gerezd fokhagyma
1 ek. nádcukor
őrölt fekete bors
só
2 ek. balzsamecet
4 ek. olívaolaj
7-8 nagy bazsalikomlevél

Elkészítés:

1. A vöröshagymát félbevágom, vékonyra szelem, enyhén sózom, és 2 evőkanál felhevített olívaolajon lefedve megdinsztelem. Kissé le is pirítom.
2. Közben a megmosott, szárazra törölt bébiparadicsomokat hosszában félbevágom, a fokhagymát pedig felaprítom. Ráteszem a dinsztelt hagymára, rászórom a cukrot, hozzáadom a balzsamecetet, és összekeverem. Lefedve közepes lángon addig főzöm, amíg a paradicsom megfonnyad.
3. A párolt paradicsom 2/3-át eközben magas falú pohárba öntöm, hozzáadom a burratát, a bazsalikomleveleket, a maradék olívaolajat, majd sózom, és őrölt borssal fűszerezem. Botmixerrel pépesítem.
4. A tésztát eközben forrásban lévő, sós vízben főzni kezdem. Amint megfőtt, leszűröm.
5. A serpenyőben hagyott párolt paradicsomhoz hozzáadok 2 evőkanálnyi tésztafőzővizet, rászedem a megfőtt pennét, és jól összeforgatom. Hozzáöntöm a burratás paradicsompürét, és összekeverem. Ha szükséges, utánasózom. Kitálalom, és friss bazsalikomlevéllel díszítem.

 

 

Függővé tesz, és még sütni sem kell

Citromkrémes desszert

 

 

Nyáron a legtöbben próbálunk megfelelni bizonyos konyhai alapvetéseknek: szigorúan parkolópályára helyezzük a sütőt, és igyekszünk elnyomni a benne készülő édességek utáni sóvárgást. A hőkupolák idején nem is tehetünk mást, hiszen a kinti 40 °C mellé nem hiányzik a beltér további melegítése.
Bár a klasszikus süteményekről célszerű lemondanunk, az édességre hőség idején is vágyunk – különösen azokra, amelyek belülről hűsítenek. A citrom nálam minden mennyiségben és formában jöhet, hiszen üdeségével segít enyhíteni a kínt. Ez a sütés nélküli desszert pont ezt tudja.
Az elkészítése ránézésre ugyan komolyabb vállalkozásnak tűnik, ám erről szó sincs. Mégis mutatós, réteges, krémes és frissítő.
A citrommal együtt a régi nyarak emlékét is sikerült belekevernem, amikor még kellemesen cirógatott a napsütés. Egy szelet után tényleg nem tudtam megálljt parancsolni magamnak, úgy levett a lábamról. A hatását Kutyinyek és Lucinyek (keresztlányunk) is igazolhatja, akik szintén odavoltak érte, és mohóságukkal ellehetetlenítették a fotózást.
Szerencsére nem voltam rest újra elkészíteni, csak hogy megmutathassam itt is. Így legalább a meleg őszön is a szánkban érezhetjük a selymes, üde falatokat!

 

Hozzávalók 28 × 18,5 cm-es sütőkerethez:

kb. 300 g vajaskeksz (nálam 43 db Butterkeks – Aldi vagy Lidl)
250 g natúr krémsajt vagy mascarpone
2 cs. (80 g) vanília- vagy tejszínízű pudingpor
200 g cukor
1 ek. vaníliakivonat
2 nagy bio citrom reszelt héja
600 ml tej
200 ml habtejszín
120 ml frissen facsart citromlé (3 nagy citromból)

Elkészítés:

1. A tej nagy részét a cukorral lábasba öntöm és felforralom. A pudingport a maradék tejjel csomómentesre keverem, fokozatosan a forrásban lévő tejhez csorgatom, és közepes lángon, kevergetve sűrű pudingot főzök belőle.
2. A tűzről levéve hozzáadom a vaníliakivonatot, a reszelt citromhéj felét, majd folpackkal szorosan lefedve hagyom langyosra hűlni.
3. A citromlevet robotgéppel a pudinghoz keverem, beledolgozom az előzőleg átkevert, szobahőmérsékletű krémsajtot, majd óvatosan beleforgatom a habbá vert tejszínt.
4. A sütőkeretet egy lapos tepsire helyezem, körben a keret széléig megkenem 120 g krémmel, majd kirakom egy réteg vajaskeksszel (rétegenként 14 egész és 1 negyed kekszet használva), és befedem egy réteg krémmel. A rétegezést ugyanígy folytatom, majd a sort a maradék krémmel zárom. (Így 3–3 keksz- és krémréteg lesz.) A desszertet alufóliával lefedve egy éjszakára hűtőbe teszem.
5. Tálaláskor megszórom reszelt citromhéjjal, felszeletelem, és igény szerint friss málnát kínálok mellé. 

Megjegyzés, tipp:
A desszertet műanyag dobozba vagy üvegtálba rétegezve is elkészíthetjük.
A tetejét megszórhatjuk kekszmorzsával.

Ki mondta, hogy a szendvics csak lapos lehet?!

Klubszendvics-tekercs 

 

 

Ha mindenképp választani kéne, Kutya meg én el tudnánk élni csak szendvicsen is. A mellékelt képek szerint az se fontos, hogy hagyományos formában kerüljön asztalra – pont megfelel feltekerve is!
Tortillát évek óta sütök, de töltelékkel együtt felgöngyölve eddig talán csak két alkalommal készítettem. Pedig milyen szeretni való így! Munkába és suliba is elvihető, igazán jó szendvicsalternatíva. Én most a klasszikus klubszendvicsből csináltam tekercset. Itt jegyzem meg, hogy klubszendvicset egyébként még sosem ettem, de ezt a hiányosságomat most duplán pótoltam, mert ebben a formában egymás után már a második alkalommal készítettem el, most épp ebédre.
Próbáljátok ki, nem fogtok csalódni!

Hozzávalók 4 tortillatekercshez:

Kencefice:
100 g natúr krémsajt
30 g majonéz
20 g dijoni mustár
őrölt fekete bors
½ tk. méz

Töltelék:
200 g sertés szendvicssonka
200 g füstölt, húsos szalonna
200 g reszelt sajt (pl. ementáli, cheddar, edami vagy gouda)
150–200 g jégsalátalevél
150 g bébiparadicsom
őrölt fekete bors
fokhagyma-granulátum
1 ek. extra szűz olívaolaj

Továbbá:
4 házi tortillalap

Elkészítés:

1. A kence hozzávalóit simára keverem, majd őrölt borssal fűszerezem.
2. A húsos szalonnaszeleteket zsiradékmentes serpenyőben előbb lefedve, majd fedő nélkül mindkét oldalukon ropogósra pirítom. Papírtörlőre szedve hagyom kihűlni.
3. Közben a megmosott, szárazra törölt bébiparadicsomokat felaprítom, meglocsolom olívaolajjal, majd fokhagyma-granulátummal, őrölt borssal fűszerezem, és alaposan összekeverem.
4. Egy jó evőkanálnyi krémsajtos keveréket egyenletesen elkenek egy 25 cm átmérőjű tortillalapon, majd ráhelyezek 4 sonkaszeletet, 50 g jégsalátalevelet, és megszórom 50 g reszelt sajttal. A tortillalap hozzám közelebbi szélén elrendezek 20 g pirított szalonnaszeletet, ráhalmozok egy adag aprított bébiparadicsomot, majd szorosan feltekerem. Így töltöm meg a többi lapot is.
5. A tekercseket szorosan folpackba csavarom, és 1–2 órára hűtőbe teszem, hogy az ízek összeérjenek, és a tekercsek kicsomagolva is egyben maradjanak. Tálalás előtt félbe- vagy vastag szeletekre vágom.